A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - CSENGERI Piroska: Középső neolitikus arcos edények Garadnáról (Hernád- völgy)

78 Csenge rí Piroska zúzalék, pelyva-homok-kőzettörmelékkerámia-zúzalék, egy esetben pedig talán pelyva-homok-kőzettörmelék és meszes anyag is előfordul. Ez alapján adott típuson belül eltérő készítőkkel számolhatunk. A garadnai „sarlómotívumos" arcábrázolások valamennyi esetben az edényperem alatt, hengeres nyakú edényeknél a nyakon találhatóak. Az eddig közölt anyagban mindössze két ettől eltérő példa akad: SajószentpéterKövecses két hengeres nyakú, gömbtestű, kiöntőcsöves finomkerámia „amforája", melyeknél a kiöntőcsövet, illetve az edény hasát borítja az arcábrázolás (CSENGERI 2002, 1-2. kép). Raczky P. és Anders A. szerint ezeknek az egyébként alárendelt szerepű részeknek éppen a szimbolikus jeles arcábrázolás ad jelentőséget (RACZKY-ANÜERS 2003, 162). Az emberi arcon két vízszintes vonallal (1. sz., 1. kép, 3. kép 1; 19. sz., 12. kép 4), két rövid, hosszúkás benyomkodással (2. sz., 3. kép 3a, 4. kép; 6. sz., 8. kép 4), kettős vízszintes vonallal (3. sz., 8. kép 1) vagy benyomkodott körrel (13. sz., 11. kép 3) jelölték a két szemet, de előfordul az is, hogy nem ábrázolták (5. sz., 8. kép 3). Az orrot plasztikus dudorral képezték ki (1. sz., 1-2. kép, 3. kép 1), vagy ugyancsak nem ábrázolták (2. sz., 3. kép 3a, 4. kép; 3. sz., 8. kép 1; 5-6. sz., 8. kép 3-4). A száj a legtöbb garadnai esetben (7 alkalomból 4-szer) folyamatos vonalakból (1. sz., 1. kép, 3. kép 1; 6. sz., 8. kép 4), vagy egymással összefüggő benyomkodásokból létrehozott T-alak (2. sz., 3. kép 3a, 4. kép; 5. sz., 8. kép 3). Ez az ábrázolás az AVK legkorábbi fázisától ismert idolokról (Füzesabony-Gubakút: DOMBORÓCZKI 1997, Fig. 2, 2, Cat. No. 1/58; Mezőkövesd-Mocsolyás: KALICZ-KOÓS 1997, Fig. 13, 1, Cat. No. II/l, 5, 9; KALICZ-S. KOÓS 2000b, Fig. 9, 2, 7), a későbbi időszakokban pedig különféle megformálásban az arcos edényeken gyakori (KALICZ-S. KOÓS 2000a, 20; LLCHARDUS 1974, 58 és PAVLÜ 1998, 119 még kevés példát tud említeni). Kalicz N. és Koós J. feltevése szerint a T-alakú jel a szájat és a hozzá kapcsolódó szakállat jelölheti, így férfiábrázoláshoz tartozhat (KALICZ-S. KOÓS 2000a, 20). B. Hellebrandt M. a szerencstaktaföldvári töredék és a kenézlői edény alapján nem a T-alakot, hanem a háromszögletű arc alatt időnként ábrázolt függőleges hullámvonalakat tartja szakáll jelölésének (B. HELLEBRANDT 2001, 10). Domboróczki L. az arc, mint komplex termékenység-szimbólum részeként a száj alatt látható függőleges jelet a háromszög alakú női nemi szerven belül a vulva jelölésének tartja (DOMBORÓCZKI 2005, 12-15). A T-alakú ábrázolások egy példája ismert az AVK déli településtömbjéből is, a szakáiháti kultúra gyoma-őzedi arcos edényéről (GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 2002, 55 és Abb. 4). A lelőhely a déli és északi AVK tömbök „határterületén" helyezkedik el, így az ábrázolás szakáiháti edényen való feltűnése minden bizonnyal a csoportok közötti, e területen intenzívebb kapcsolatok eredménye. A 9. sz. garadnai töredék bal szélén, a „sarló" alatt látható vízszintes és függőleges vonaltöredékek (9. kép 1) valószínűleg a Talakúhoz hasonló, összetett szájábrázolás maradványai. Ugyancsak összetett, és egyúttal különleges a 4. sz. töredék szájábrázolása, mely egymás mellé helyezett 3 rövid, függőleges beszurkálásból, és az ezek alá szabálytalanul bekarcolt 9 fogú fésűhöz hasonló motívumból áll (8. kép 2). Ez a fésűszerű díszítés a késő szakáiháti idolok és arcos edények hátán jelenik meg, használata a tiszai kultúrában is általános (RACZKY 2000, 15, 19; RACZKYANDERS 2003, 170). Raczky P. a „fésűmotívumot" az edények kanonizált ábrázolásának részeként különleges jelentésűnek tartja (RACZKY 2000, 19), míg Goldman Gy. és Szénászky J. a hosszú hajat összefogó fésű ábrázolásának véli (GOLDMAN 1978, 37; GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 2009, 53). Sebők K. és Kovács K. véleménye szerint BattonyaGödrösök 12. sz. edényén az arcábrázolást helyettesíti az M-jel fölé helyezett „fésűmotívum" (SEBŐK-KOVÁCS 2009, 86). Elképzelhe-