A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SZOLYÁK Péter: Elsődleges nyersanyag-feldolgozás nyomai a szeletai kvarcporfír lelőhelyén (Bükkszentlászló)

52 Szolyák Péter táblázat — lásd a Függelékben!), és különösen barlangokban fordult elő nagy százalékos aránnyal. Általánosságban kijelenthető az is, hogy a szeletai kvarcporfír az őskőkori (bábonyi és szeletai) levéleszközök készítéséhez az egyik legkedveltebb nyersanyag volt hazánk területén. Ebben valószínűleg két fontos kőzettani tulajdonság találkozása játszott szerepet: a kovákéhoz hasonló szövet és a lemezes szerkezet. Ugyanez tette lehetővé, hogy már a korai felső paleolitikumban valódi, penge-debitázzsal előkészített pengéket gyárthassanak belőle. Ez utóbbi esetben általában a laposabb nyersanyagtömbök keskeny széleit igyekeztek kihasználni a pengeleválasztások megindítására. Ennek szép példáit láthatjuk a Herman Ottó-barlang leletanyagában (SZOLYÁK 2008-200%), ahol a pengekollekció mellett az ahhoz kapcsolható magkövekből is meglehetősen sokat feltártak az 1915. évi ásatás során (KADIC 1916). Habár a szeletai kvarcporfírból gyakorlatilag bármilyen középső és felső őskőkori kőeszköz elkészíthető, feltűnő, hogy a java felső és a késő őskőkori lelet-együttesekben ez a nyersanyag már legtöbbször kis részaránnyal fordul elő. Az említett korszakok jellemző eszközeit (fúró, véső, különféle vakarótípusok, tompított hátú lamellák és hegyek stb.) inkább más, a pattinthatóság szempontjából lényegesen jobb minőségű kőzetfajtákból, sokszor helyidegen nyersanyagokból készítették el. A szeletai kvarcporfír őskori (főleg neolitikus és bronzkori) lelet-együttesekben is felbukkan ugyan, de ezekben százalékos részaránya elenyésző és eszközöket jellemzően nem készítettek belőle. A 2011-BEN MEGTALÁLT SZÓRVÁNYLELETEK — LEÍRÓ RÉSZ Retusált szilánk (Itsz.: 2011.37.1. —2. kép) Jobb élén, a hátlapon retusált szilánk, melynek szupportja (nyers, további megmunkálás, retusálás vagy felhasználás előtti szilánk) a leütési és a leválási szögek (51° és 40°)' alapján, akár bifaciális eszköz megmunkálásakor is keletkezhetett. Bázisa ép. Talonja sima, egylapú (4x15 mm). Határozott ütési pont nem látszik, de a hátlapon lévő szálkák alapján kettőre, egy első- és egy másodrangúra következtethetünk. A talon hátoldali peremén enyhe ajak fut végig. Ez együttesen lágy ütő, vagy még inkább egy erősen kopott kemény ütő használatára utal. A bulbus lapos, alig kivehető. A hátoldali retus egysoros. Szintén a jobb élen, de az előlapon a negatívok többsége lamellaszerű szilánkok (nem valódi lamellák!) leválasztására utal. Ezek eredetét illetően inkább a magkőről vagy bifaciálisról való leválasztást megelőző preparáció jöhet szóba. Az előlap legnagyobb szilánknegatívjának és a retusált szilánknak a debitázstengelyei egymáshoz képest 25°-os szögben állnak. A leleten megmunkálatlan felület nem maradt. A szilánk méretei: 18x31 x 5 mm (débH x débSZ x V). Retusálatlan, kérges szilánk (ltsz.: 2011.37.2. —3. kép) Nagyméretű, vaskos, retusálatlan, kérges szilánk. Bázisa ép. Talonja sima. A talon felülete természetes, megmunkálatlan és enyhén kopott. A talon méretei: 12 x 44 mm. A leütési szög 105°, a leválási szög 80°. Az ütési pont egyértelműen azonosítható. A bulbus, mely csupán a hátlap egynegyedét foglalja el, alig észlelhető, lapos. A hátlap felső háromnegyed részében nem a bulbus, hanem az azt követő hullámfodor-jelenség alakította az erőteljesen domborodó felületet. A hátlapon, az ütési ponttól jobbra egy bulbuskipattanás is megfigyelhető. A feltehetően nagyméretű kemény ütővel történt leválasztás szándékosságát, irányát és módját a fentieken kívül a legyezőszerűen terülő, nagymennyiségű szálka is jelzi. Az előlap disztális fele és a jobb él melletti max. 30 mm széles sáv természetes felületű, megmunkálatlan. Ezen kívül csupán két szilánknegatív látható az előlapon. Leválasztásuk a talon irányából történt. Sorrendben az első a jobb oldali, keskenyebb és hosszabb 1 A leütési szöget az előlap és a talon között, a leválási szöget a hátlap és a talon síkjának a hátoldal felé történő meghosszabbítása között mérjük. Ezzel és a továbbiakban használt technológiai szakkifejezésekkel kapcsolatban lásd: INIZIAN et al. 1995; HOLLÓ et al. 2004.