A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GODA Gertrud: Jószay Zsolt. A szobrász és alkotásai
Jószay Zsolt, a szobrász és alkotásai 485 2. kép. Fiatal férfi, 1984 (Fénykép: Jószay Zsolt) Fig. 2. Young man, 1984 (Photo: Zsolt fószay) igazán remélt. Mégsem érte csalódás. Párizs az ő számára is tartogatott csodákat! Ha a 20. század megújuló művészete nem is, de évezrednyi távolságból üzenve, a Louvre-ban rendezett nagy Tutanhamon-kiállítás rabul ejtette. A három évezreddel korábban alkotott egyiptomi portrékban érzett rá arra, amit önmagában keresett. Az életet magának bíró idő legyőzését a művészet által, vagy legalábbis az időnek, vagy éppen az időtlenségnek szobrászi eszközökkel történő megragadását. Már nem tudni, vajon legszebb korai portréi — köztük az Attila — ezen hatás alatt születtek-e meg. Lehetséges, hogy az egyiptomi művészet által csak az eredendően benne rejlő világkép erősödött meg. Egy olyan világkép, amit majd érettebb emberként még erőteljesebben lesz képes sajátjának vallani. Ekkor még nagyon fiatal lett volna ahhoz, hogy feladja a keresést. Nem is tette. Az önfejlődésnek azt a rögös útját járta, amit a művészjelöltek szoktak végigküzdeni, mesterük előadásmódja alól szabadulandó. Ez a kereső magatartás szerencsés esetben rövid időn belül eredményt hoz, de akár évtizedeken keresztüli meddő vajúdáshoz is vezethet. Azzal, hogy Jószay Zsoltnak ezekben a nagyon fogékony esztendeiben nem volt úgymond szobrász mestere, nem is volt kitéve olyan erőteljes korrektúrának és művészi befolyásnak, amiről már korábban szó volt, s amit azóta is hiányként emleget, és nagyon fájlal. Azonban — így visszatekintve — úgy látszik, mintha ez valójában előnyére vált volna. Nagy belső alkotói örömtől fűtve, de magára utalt dacos elszántsággal kereste önmagát, továbbjárva a modern művészet korszakos állomásait. Eközben egyre jobban közelít a felszín mögötti létezés szintjéhez. Dolgai már nemcsak a kritikára kihegyezett társait érintik meg, hanem avatott szemű tanárait is. Többek között Strbák István tanár urat a Földrajz Tanszékről, aki felfigyelt bontakozó tehetségére, s Jószaynak ekkor került hozzá egy fából faragott fejszobra. 1 7 A már csak fotón utolérhető, lappangó mű legfőbb erénye az őszinteség, ami az egyszerűségben mutatkozik meg. A fej leredukált formái minden művészieskedést mellőzve, finoman tűnnek át egymásba, s a kérdő tekintet mintha annak az emberi esendőségnek első megjelenése lenne, ami olyannyira jellemzője a később művészivé kiteljesedő pályának. A nyilvánosság előtt a növendék Jószay Zsoltot elsőként a költőnek induló Hann Ferenc (1944-2010), a későbbi művészettörténész vállalta fel. Kiállításokon szerepeltette, publikációiban bíztatóan fogalmazott róla, ott és olyan körülmények között, ahol és aho1 7 1974, fa, M: 30 cm — lappang. E korai munkája hasonló jelentőséggel bír, mint az 1986-ban, mintegy másfél évtizeddel később alkotott Apám című műve.
