A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GODA Gertrud: Jószay Zsolt. A szobrász és alkotásai

486 Goda Gertrud gyan alkalom adódott. A közöttük lévő, életre szóló szeretetteljes viszonyról egy, a szobrászról írt monográfia is tanúskodik (HANN 2001). Az 1970-es évek elején, a művészeti testületekbe felvételt még nem nyert fiataloknak a „tűrés" korszaka annyit engedett, hogy — zsűrorok írásos minőségvállalásával — csoportosan kiállíthassanak. Természetesen valamely apró település, főként bányász-kolónia kultúrháza jöhetett szóba, mint Jószay esetében Karancslapujtő, majd a salgótarjáni Kohász Művelődési Ház. Meg kell jegyezni, hogy a fát — ezt a későbbiekben szinte kizárólagosan használt, gyönyörű anyagot, amit azután a mai magyar művészetben a népi fafaragóktól pontosan elkülöníthető módon szinte egyedülálló minőségben munkál meg, művészi anyagként — ekkor még csak ritkán alkalmazza. Érdemes az ő esetében is hangsúlyozni: a Képzőművészeti Egyetemen nemhogy a fával, de a kővel való bánásmódot, az úgymond lefejtő faragást sem oktatják akadémiai szinten, csupán a modelláló, felrakva építkező metódus módszerére fordítanak figyelmet. Minden bizonnyal a közterek gazdag és maradandó ércszobraira felkészítendő, a statikát megadó vázépítésre és az agyaggal formát nyerő módszerre koncentrál a művészeti oktatás. Az egyetem hallgatói később, már diplomájuk birtokában kénytelenek megszerezni e fontos és gondolatmódjában ellentétes ismereteket. Jószay esetében ez a megállapítás még fokozottabban igaz. Szinte autodidakta módon kell fejlesztenie önmagát. De ezt is oly nagy odaadással teszi, mint mindent, ami a szobrászattal összefügg. A kőműves mesteremberektől lesi el az eszközök használatát és a legalapvetőbb ismereteket, hogy azután saját tapasztalataiból fejlődjön tovább. 1974 után — a főiskolai tanulmányok végeztével — az egykori diáktársak igyekeztek fenntartani azt az alkotó-szellemi légkört, amit magukra szabottan egykor már kialakítottak. 1977-ben negyed magával 3. kép: Tánc, 1989 (Fénykép: Jószay Zsolt) Fig. 3. Dance, 1989 (Photo: Zsolt Jószay)