A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)

Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálarában 351 áron jelenleg is elkészítené. Minthogy reményleni sem lehetne, hogy valaki a múlt évben megszabott áron alul is az érintett ruhadarabok elkészítését magára vállalná, a szükséges ruhadarabok Fekete András által leendő elkészítése albíránknak oly módon ajánltatik, hogy Fekete Andrást, ha valamely ruhadarabot hibásan készítene, annak ára megtérítésére kötelezze. '

6

1 Abban az esetben, ha a város tisztviselői szerint a megbízott iparos rossz vagy hibás munkát végzett, — amint a példa is mutatja — a tanács kötelezhette az iparost az okozott kár megtérítésére. A városi jegyzőkönyvek bejegyzései azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a város megelégedett azzal, ha a mester kijavította a hibát. 6

2 Külön kell megemlítenünk a városnak dolgozó mesteremberek között a szappanosokat. Esetükben nem igényeltek külön elbírálást a benyújtott számlák, mert a vármegyei árszabások pontosan meghatározták a faggyú, illetve a gyertya árát, ezért amint írták a gyertya „ára limitatio szerént lévén kitéve, s további vizsgálás alá nem eshet".

6

3 A rögzített ár egyben azt is jelentette, hogy nem volt szükség a mesterek versenyeztetésére, így egy iparos, ha elégedettek voltak munkájával, hosszú éveken keresztül szállított a város számára. Nemes Milec Gáspár szappanos például 1816-1828 6

1 BAZMLt, IV. 1501/a. 68. köt. 13. (1842) 6

2 1842-ben Tatár József, a város kapitánya jelentette, hogy az újonnan a város számára készített vízipuska „nagyon céliránytalanul készült és csaknem haszon vehetetlen. "A város megbízta a „gazdálkodó küldötséget, hogy az azt készített mesteremberekkel igazítassa meg." — BAZMLt, IV. 1501/a. 68. köt. 101. (1842) 6

3 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 268. (1816) 6

4 A gyertyák mellett a szappanosok szállították a város számára, a különleges események alkalmával használt mécseseket, melyeket „alku mellett és közhatározásunkból" rendeltek. — BAZMLt, IV. 1501/a. 54. köt. 140. (1828); 1831-ben báró Vay Miklós, „a főispáni hivatal helytartója, méltóságos császári királyi kamarás" miskolci látogatása alkalmával a város kivilágítására rendeltek 345 fagygyú lámpát Ardényi Vencel szappanostól. — BAZMLt, IV. 1501/a. 57. köt. 74. (1831) között, több mint tíz évig állt a város szolgálatában.

6

5 A város azzal is igyekezett csökkenteni a kiadásait, hogy a munkákhoz lehetőség szerint maga szolgáltatta szükséges alapanyagokat. 1820-ban a város tulajdonában lévő fa edényekre a „granariumunkban [= raktárimban] lévő ócska vasak" összegyűjtésével és felhasználásával csináltattak vas abroncsokat.

6

6 A kiadásokat növelte a város börtönében fogva tartott rabok ellátásának költsége. Számukra a helyi pékek

6

7 és mészárosok biztosították az élelmet.

6

8 E kiadás korszakunkban a város lélekszámának növekedésével párhuzamosan folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.

6

9 A rabok mellett a város lehetőségeihez mérten a rászorultak számára is igyekezett élelmet biztosítani.

7

0 A 19. század folyamán egyre szaporodott a katonaság igényeit kielégítő mesterek száma. Ebben az esetben is a legnagyobb tételeket az építőipari munkák jelentették. Gantzberger 6

5 Ez idő alatt mindössze egy évben, 1826-ban, amikor Milec Gáspár panaszt tett kifizetetlen számlái miatt, bízott meg a város másik szappanost, Ardényi Vencelt. — BAZMLt, IV. 1501/a. 52. köt. 2. (1826) 6

6 BAZMLt, IV. 1501/a. 46. köt. 319. (1820) 6

7 BAZMLt, IV. 1501/a. 50. köt. 212. (1824) 6

8 1829-ben Pan tik György mészárosnak a perceptor kifizette „közhatározás mellett" megrendelt 213 font hús árát, melyet a város majorjában és a kaszárnya mellett dolgoztatott rabok számára adott ki. — BAZMLt, IV. 1501/a. 55. köt. 65. (1829) 6

9 1841-ben a város a vármegyéhez fordult, mert „adózó lakosaink a rabok tartására" a vármegye házi pénztárába „évente nem csekély mennyiséget űzetnek és egyszersmind a városi rabokra is tetemes költséget kényteleníttetünk fordítani"és ezért a város adófizető lakossága kétszeresen van megterhelve, ezért hogy „a városi rabok tartására évenként kiadni kellető költségeket a városi adóba betudni kegyesen méltóztassék." — BAZMLt, IV. 1501/a. 67. köt. 38. (1841) 7

0 1854-ben Veinberger Lőrinc pékmesternek a „kitaszítottak részére"kiadott kenyerek árát fizették ki a városi pénztárból. — BAZMLt, IV. 1602/a. 1854. 6. köt. 119. (1854)