A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)
Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálarában 347 A mesterek által benyújtott számlákat a város kijelölt tisztviselői ellenőrizték. Miskolc gazdálkodását a városgazda irányította, és munkájáért teljes anyagi felelősséggel tartozott. A 18. században a koronauradalommal kötött szerződés már éves számadásra kötelezett adószedő (perceptor) alkalmazását írta elő, akit a város senatorai közül választottak. Miskolc növekedésével párhuzamosan nőtt a város szolgálatában álló gazdasági tisztviselők száma is. A város alkalmazásában állt többek között borbíró, vásárbíró és számadó (inspector). A gazdasági tisztviselők ellenőrzésével a városi tanács számvevő küldöttségeket bízott meg, melyek tagjai szintén a tanácsból kerültek ki (SZEGŐFI 2000, 414-429). Az inspector, illetve a város által kijelölt senatoroknak a feladata volt az elszámolások tételes ellenőrzése. A tisztségviselőknek utasításba adták, hogy a beadott számlákat alaposan, „pontrólpontra vizsgálják meg"? 5 A város a számlák értékarányának ellenőrzésére, azokhoz értő mesterembereket kért fel. A már említett Fejér János gombkötő számláját például egy „ahhoz értő szabó mesterrel" vizsgáltatták meg. 3 6 A kisebb értékű számlák esetében nem tartották szükségesnek a tételes ellenőrzést, mert mint Kastély Antal szabónak 6 Rft összegű számlájáról írták, „a munka mérsékleti áron volna ki tétetve, eszerint annak további vizsgáitatása a summa csekélységénél fogva is szükséges nem lenne"? 1 Természetesen a nagy értékű munkák kapcsán alaposabb vizsgálatra került sor. A kőműves munkák esetén könnyebb volt az ellenőrzés, mert a napszámok limitálva voltak, és sok esetben a nyersanyagot is a város biztosította. A legtöbb visszaélésre a szabó és a gombkötő munkák esetében került sor. 1816-ban ismét Fejér János munkáját kellett megvizsgálni, pék mesterrel. — BAZMLt, IV. 1501/a. 47. köt. 96. (1821); BAZMLt, IV. 1501/a. 49. köt. 229. (1823) 3 5 BAZMLt, IV. 1501/a. 37. köt. 185. (1811) 3 6 BAZMLt, IV. 1501/a. 41. köt. 43. (1815) 3 7 BAZMLt, IV. 1501/a. 49. köt. 237. (1823) mert benyújtott számlája „sokba láttatván kitenni", ezért az ellenőrzésre felkértek egy „ahhoz értő mester embert"?* Szükség is volt a körültekintő ellenőrzésre, mert a 19. században a mesterek egyre több esetben próbáltak visszaélni, és magasabb összegeket tűntettek fel a benyújtott számlákon, mint amennyi az elvégzett munkák valós értéke volt. 1816ban Harcy János szíjjártó mester benyújtott számlájának vizsgálatakor megállapították, hogy az túl magas összegről szól, — „az amennyibe terhesnek és igen felette megrovattatnak találtatott" — mert az indoklás szerint, a „tavalyi egész esztendőbeli reparatióknak contóját a folyó esztendőnek félesztendei reparatióknak contója sokkal felül haladná". Ennek kivizsgálására, „valamint a hámok megszemlélésére" a város senatorokat küldött ki, azzal az utasítással, hogy kérjenek fel „két becsületes szíjjártó mestert, akik ahhoz értenek, hogy annak illendő árát meghatározzák", és járjanak a végére, hogy miért emelkedett meg tetemesen a javítási költség. 3 9 A tanácshoz beadott elszámolások és az elvégzett munkák összehasonlítása után a város tisztviselői számos alkalommal kisebb értéket állapítottak meg, mint amennyi a mesterek által benyújtott számlákon szerepelt. 4 0 A csökkentett összegek azonban értelemszerűen sokszor vezettek konfliktushoz a kézművesek és a számlákat elbíráló tisztviselők között. 1834-ben Gantzberger Antal kőműves mester nyújtott be panaszt ez ügyben, és kérte „ezen sérelmét orvosoltatni, továbbra nézve pedig 3 8 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 46. (1816) 3 9 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 190. (1816) 4 0 A mesterek nem csak azzal próbálták becsapni a várost, hogy nagyobb összegről nyújtották be számláikat, hanem ritkán ugyan, de egyes munkákat megpróbáltak többször is elszámoltatni. 1838— ban Tessel Fridrich ácsmestert a város beidézte és ellene eljárást indított, mert „mint olyan, aki a város részére általa tétetett és már egyszer ki is Fizetett munkái árát, a többi adózó lakosok tetemes kárával újra beadatta." — BAZMLt, IV. 1501/a. 64. köt. 101. (1838)
