A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)

348 Spóner Péter amidőn városunknak dolgozni fog, a munkához felvigyázót rendeltetni"

4

1 A számlát ellenőrző aljegyző szintén panasszal fordult a városhoz és kérelmezte, hogy „az efféle kötelességtől magát továbbra nézve is felmenteni kéri", mert Gantzberger Antal számlájának megvizsgálásakor megsértette őt, de „elég tétel azonban részére nem szolgáltatott".

4

2 A legsúlyosabb vétségnek tekintették, ha a megbízott mester ellopta a város által feldolgozásra átadott alapanyagot. 1816-ban Katziniszki János „szabó mester a város hajdúinak ruházatára megkívántatott s keze alá vett zsinórok közül több rőföt a maga részére eltulajdonított, és annál fogva ezen cselekedete által, a várost megkárosítani szándékozott". A város súlyos döntést hozott a mesterrel szemben, mert egyrészt „a nevezett szabó mester felidéztetni s jövendőre nézve, a város munkái tőle elvétetni rendeltettek", másrészt a döntést a céhbiztos által „a szabó céh gyűlésébe is magának ugyan büntetésül, majd pedig lehető tanúságul közönségessé tétetni meg meghatároztatott".

4

3 Gyakorlatilag megbélyegezték és megszégyenítették. Ezzel a tettével nem csak a városi megrendelésektől esett el, hatása sokkal súlyosabb volt. A céh tagsága előtt, mint megbízhatatlan, lopásra és csalásra hajlamos mesterként jelent meg, ami kihatással lehetett egyéb megbízásaira és megrendeléseire is, így tulajdonképpen hosszú távon sodorta veszélybe megélhetését. A város a 18. századtól arra törekedett, hogy egységes rendszert dolgozzon ki a számlák, és az elvégzett munkák ellenőrzésére. 4

1 BAZMLt, IV. 1501/a. 60. köt. 265. (1834) 4

2 Az általa a város számára elvégzett kőműves munkák számláját „293. forintokról az ő kihalgatása nélkül a kiküldöttség által hibásan 253. forintokra leszállíttatotf. Az esetet a város kivizsgálta és a városi tisztviselőket figyelmeztette, hogy „akár egyik, akár másik tagunk még hivatalát viselné a közhatározásoknak engedelmeskedni" tartozik, így a számlák vizsgálata alól felmentést nem kaphatnak. — BAZMLt, IV. 1501/a. 60. köt. 277-278. (1834) 4

3 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 54. (1816) 1796-ban a vicebírót bízták meg, hogy a nótáriussal és a tanácsnokokkal együtt „az auszciglire [= számlára] dolgozó mesteremberek által beadni szokott auszciglisok iránt valamely jó rendnek és manipulatio módjának készítésére, hogy az mesteremberek a várost felettébb ne taxáihassák".

4

4 A számlák ellenőrzésére egészen 1834-ig nem vezettek be egységes rendszert. Ekkorra azonban annyira elszaporodtak a visszaélések, a mesterek és az elszámolásokat végző tisztviselők közötti konfliktusok, hogy a város az „inspectori és kapitányi hivatalok ezúttal odautasíttatnak, hogy minden mesteremberekkel, akikkel a város részére dolgoztatnának, olyan kettős könyvecskéket tartván, melyeknek egyike a dolgoztató tisztviselőnél, a másika pedig a dolgozó mester embereknél állana, azokba a munka mennyiségét és úgy annak mérsékletes árát is azonnal írják, vagy írattassák be ",

4

5 így csak azok a mesterek kaphattak megbízást, akik rendelkeztek a szükséges könyvvel, melyekbe többek között bevezették, hogy a „munkák a város részére szükséges képpen megkívántattak",

4

6 A következő években az ellenőrzést — a város költségvetésének hiánya miatt — állandóan szigorították, különösen az ugrásszerűen szaporodó javítómunkák területén. 1839-ben a számlák átvizsgálása során megállapították, hogy a „városgazdának nem eléggé gondos felügyelete miatt a reparatiók felesleges költségbe kerülnek", ezért a városi tisztviselőket is gondosabb munkára ösztönözték.

4

7 Ezzel a rendszerrel

4

8 4

4 BAZMLt, IV. 1501/a. 22. köt. 14. (1796) 4

5 BAZMLt, IV. 1501/a. 60. köt. 13. (1834) 4

6 A város tanácsnokainak pedig be kellett jegyezni „a kívánt munkáknak valósággal véghez lett vitelét, mert különben a netalán tett munka kifizetődni nem fog." — BAZMLt, IV. 1501/a. 66. köt. 187. (1840) 4

7 Megkövetelték, hogy „ezentúl hónapos tanácsnokaink híre tudta nélkül semminemű reparatiókat magátóll tétetni szabad nem lészen, és az illető mesterembereknek is adják tudtukra, hogy ezentúl rendesen bekötött könyvet vigyenek, melybe a munkákat beírván azt minden hónap