A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)

346 Spóner Péter Korszakunkban folyamatosan nőtt a város alkalmazásában álló személyek száma. Számukra a város feladata volt biztosítani többek között a ruházatot és a lábbelit. A legnagyobb költségeket a csizmadia,

2

5 a szabó és a gombkötő munkák jelentették. 1815-ben csak a város hajdúi számára elvégzett gombkötő munkákért 320 Rft-ot fizettek ki Fejér János gombkötő mesternek.

2

6 Mellettük számos specialista kapott eseti megrendeléseket. 1789-ben a tanács elrendelte, hogy a vachterek számára a városi cassából részükre „süveg adattasson, arra pedig egy réz címer,

27 az város címere formájára függcsztessen "i

m A legnagyobb teher a város hajdúinak öltöztetése volt. 1831-ben a posztóért 199, a gombkötő munkákért 56 forintot, és Beringer Károly „gürtlernek pedig az ugyan azokhoz adott gombokért és kapcsokért" 13 forintot fizettek ki, és ezek az összegek még nem tartalmazták a varratás és a csizmák költségeit.

2

9 Az 1810-es évekig, amennyiben az adott iparágnak volt Miskolcon céhe, akkor a gyakorlat szerint a város a céh tagjai közül választotta ki a megbízandó mester személyét. Kevés példát találunk arra, hogy ezt megelőzően kontár mestert alkalmaztak volna. A ritka kivételek egyike volt, amikor 1793-ban Traup András kontár lakatos mester végezte el „apecsét srófnak reparatioját". E munkának az értéke azonban mindössze 3 Rft volt, és megbízását minden bizonnyal az indokolhatta, hogy a városban nem volt megfelelő szaktudású céhes mester.

3

0 2

5 1863-ban Szőllősy János csizmadia a város hajdúi számára 36 pár csizmát készített. — BAZMLt, IV. 1602/a. 9. köt. 22. (1863) 2

6 BAZMLt, IV. 1501/a. 41. köt. 43. (1815); 1817ben szintén Fejér János gombkötő készítette a „hajdúk dolmányára és nadrágjára a zsinórokat." — BAZMLt, IV. 1501/a. 43. köt. 91. (1817) 2

7 A címereket miskolci girtler mesterek készítették. 1817-ben például Beringer Károly girtler. — BAZMLt, IV. 1501/a. 43. köt. 110. (1817) 2

8 BAZMLt, IV. 1501/a. 15. köt. 214-215. (1789) 2

9 BAZMLt, IV. 1501/a. 57. köt. 173. (1831) 3

0 BAZMLt, IV. 1501/a. 19/a. köt. 70. (1793) A 19. században a legnagyobb kiadásokat továbbra is az építkezések, illetve a városi tulajdonú épületeken végzett javítási munkák jelentették. E században azonban egy-egy mester ugyanabban az évben már több megbízást is kapott. 1813-ban Kun János kőműves mester „négy rendbeli specification [= számla, munkák szerint részletezve] " adta le a városnak, mely szerint a város részére a katonai ispotályon, a kaszárnyában, a „ város házán és annak udvara, úgy majorbeli épületek körül és a kis-quartély háznál"végzett munkákat.

3

1 A város, hogy a kiadásait csökkentse, a városi tulajdonú épületek bérlői számára előírta, hogy a szükséges javításokat maguknak kell elvégezni, és bizonyos városi munkákat is teljesíteniük kellett. 1807-ben a város malmát bérlő Nagy Jánossal kötött szerződésbe a kötelességek közé bevették, hogy a molnárgazda „egyébbiránt az aprólékos terhekre nézve is harmados lesz, s a városnak minden ácsmunkáit, és a malom ujjítását fizetés nélkül véghezvinni köteleztetik",

3

2 Előfordult, hogy a szükséges javítások költségét a bérleti díj felemelésével fedezték. A tanács 1821-ben a kemence állapotának megromlására hivatkozva, — mely a város megítélése szerint a pék hibájából következett be

3

3 — a városi pékház bérleti díját 30 Rft-tal megemelte, mert „a sütőkemencének helyrehozása nagy költséggel jár "A 3

1 BAZMLt, IV. 1501/a. 39. köt. 202. (1813) 3

2 BAZMLt, IV. 1501/a. 33. köt. 20-21. (1807) 3

3 „A sütőkemence megrepedezvén, annak boltozata egészen elromlott. [A vizsgálat során megállapították, hogy a pék a] kemencének reparáltatását eddig halogatta, s nem jelentette, melyből könynyen szerencsétlenség támadhatott volna, megdorgáltatott." — BAZMLt, IV. 1501/a. 47. köt. 52. (1821) 3

4 A felemelt bérleti díjat a pék mester, Leszik Sámuel már nem tudta fizetni, ezért „alkalmas péknek felkeresése, s befogadásáról" döntött a város. 1823-ban Záhr György pozsonyi születésű pék mester folyamodott polgárjogért és egyúttal kérte, hogy neki „a városunk udvarában lévő pékházat árendába adnánk ki. "A város megegyezett a