A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - TAMÁS Edit: Adalékok Trautsonfalva/Hercegkút két és fél évszázados történetéhez

332 Tamás Edit 20. század első évtizedének országos elvárásait. Az 1920-as években még inkább meghatározóvá vált a településen a magyarosodás folyamata, melynek terjesztésében az oktatás és az egyház is szerepet vállalt. 1930-ban a több mint 1100 lakos között már csak 1 személy vallotta magát a statisztikában németnek. Jól mutatja ez: miközben a nemzetiségi nyelv (a magyarosodás folyamatával párhuzamosan), szokások még éltek, aközben az itt élők már eleget tettek a közigazgatás elvárásainak s magyarnak vallották magukat. A korábban sátoraljaújhelyi járáshoz tartozó kisközség, körjegyzőségi központ — Makkoshotyka és Károlyfalva is hozzá tartozott — az 1905-ben megalakuló sárospataki járáshoz került. Mindössze 10 település alkotta a járást, köztük három sváb település: Hercegkút, Károlyfalva, Józseffalva. Az új járás megalakulásakor a falu már új nevét, a Hercegkutat viselte. A új településnév, éppúgy minként az előző, utalt a telepítő személyére. A második világháborút követően a magyarországi német lakosság kitelepítése nem érintette a települést, hiszen statisztikailag magyarrá lettek korábban. A háború végnapjai azonban traumaszerű, kitörölhetetlen, s hatásaiban visszafordíthatatlan következményekkel jártak. A szovjet-orosz megszálló/felszabadító hadsereg málenkij robotra 135 helybelit hurcolt el 1945. január 2-án. Vittek nőket, férfiakat, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A kis munkából évek lettek, csak több csoportban, 1946 és 1949 között térhettek haza. Közülük 16-an soha nem láthatták újra szülőföldjüket, idegen földben nyertek végső nyugalmat. Hercegkút a népességszám maximumát 1941-ben érte el (1123 fő). A második világháború pusztításai és a málenkij robot következtében 1949-re az itt élők száma 1076 főre csökkent. 1960-ra újra — az országos tendenciákkal párhuzamosan — növekedett a falu népessége (1106 fő). Ezt követően azonban folyamatos a csökkenés (1970-ben 1076, 1980-ban 1005 fő), különösen 1980 és 1990 között (1990-ben 866 fő) jelentős arányú. A vándorlási különbözet (1970-1980 — 30 fő; 1980-1990 — 93 fő; 1990-2001 — 69 fő) értéke jól mutatja a népesség csökkenés okait. A csökkenés folyamata úgy tűnik, megállíthatatlanul folytatódik, a 200l-es népszámlálás idején 733 lakost írtak össze Hercegkúton. Folytatódik ugyanakkor a lakosság elöregedése is. 2001-ben a lakosság 16,9%-át alkották a 0-14 évesek. A 15-24 évesek korosztályába tartozott a lakosság 11,1%-a. A 25-44 évesek alkották a lakosság negyedét (26,7%), és a 45-64 évesek a másik negyedét (24,7%). Az időskorúak (65 évesek illetve idősebben) közé tartozott a falu ötöde (20,5%). A polgári lakosság elhurcolásának megfordíthatatlan következménye lett a magyarosodás folyamatának gyors és átmenet nélküli befejezése a IL világháborút követő években. A felnövekvő generációk tanulási folyamatából kimaradt őseik nyelve. Megmaradt, őrizték viszont közösségüket összefogó kultúrájukat, szokásaikat, mély katolikus vallásukat. Erre a „nemzetiségi kulturális kötődésű" közösségre támaszkodva indulhatott el a hagyományok és a származásuk tudatos vállalása. Népdalkör, tánccsoport jelezte már a nyolcvanas években a népi kultúra megőrzésének igényét, míg 30 egynéhány évvel ezelőtt megindulhatott az iskolában a német nyelvoktatás. Ma Hercegkút sváb hagyományainak ápolása, a német nyelv megőrzésének sajátos formája — a környék nemzetiségi településein tapasztaltakkal összehasonlítva — sikertörténet. Eredményesen működő német nevelési programú óvoda, vonzó német nemzetiségi nyelvoktató programot megvalósító általános iskola (4 osztály); a törvények változása folytán 1998— 2006 között Német Nemzetiségi Községi Önkormányzat, 2006-ot követően Német Kisebbségi Önkormányzat jött létre. 2002-től német nemzetiségi hagyományokat bemutató falumúzeum nyílt; együttműködés, majd 2006-ban testvértelepülési szerződés köttetett Obersul városával. Működő civil szerveztek, kezdemé-