A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009
248 Hajdú Melinda vagy I. Mátyás uralkodásának idején vert rézpénzt. Előkerültek még 15-17. századi kerámiák, valamint nem régészeti korú tárgyak és objektumok (pl. kővel rakott kút) a 18-20. századból. Miskolc-Pingyom VIII. védőnevű agyagbánya, Pingyom IV. régészeti lelőhely (Szolyák Péter) A HOLCIM (Hungária) Zrt. Hejőcsabai Cementgyára (3508 Miskolc, Fogarasi u. 6.) tulajdonában lévő Miskolc VIII. védőnevű agyagbánya bővítéséhez kapcsolódóan 2009. június 8-11. között régészeti megfigyelést és próbafeltárást végeztünk. A bányaművelésbe bevonni szándékozott területen öt kutatószondát nyitottunk, melyek mélysége 1-3 m között változott. Négy szondában a bányaművelés meddője által átlag 1 m mélyen eltemetett fekete humuszban késő bronzkori, kora vaskori kerámiákat gyűjtöttünk, valamint gödörbetöltésre és járószintre utaló jelenségeket dokumentáltunk. A fekete humusz alatt több méter vastag, nagy agyagtartalmú pleisztocén üledék (visz. átalakult lösz) települ. Ebben régészeti leletanyagot és/vagy régészeti jelenségeket, objektumokat nem azonosítottunk. Az őskori régészeti lelőhely még feltárható részének becsült nagysága kb. 700 m 2. Miskolc-Tapolca, Viktória-barlang (Kiskóveshegy DNY-i oldal) (Szolyák Péter-Kalászdi György-Ferenczy Gergely) Kiss János (miskolci lakos, barlangász) és Ferenczy Gergely (Bükki Nemzeti Park, barlangtani szakreferens) telefonos bejelentése alapján Ferenczy Gergely kíséretében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság munkatársai, Szolyák Péter és Kalászdi György 2009. április 23-án régészeti helyszíni szemlét tartottak a miskolc-tapolcai Viktóriabarlangnál (EOV: x: 775815, y: 303908). A kiszállást a barlang közvetlen környezetében, a barlangbejárat kitisztítása során előkerült, közelebbről meg nem határozható őskori kerámiák (8 db) és meg nem határozható korú állatcsontok (4 db) előkerülése indokolta. Ezeket Kiss János megtaláló a Herman Ottó Múzeum részére átadta. A kiszállás során megállapítottuk, hogy a Viktória-barlang érintett bejárata, a Kisköveshegytől DNy-i irányban, egy szűk, NyÉNyKDK-i irányú, mély völgyfő alján nyílik. A közel függőleges bejáratot 4 db, 80 cm átmérőjű, betongyűrű egészíti ki. A járat tisztítására és a betongyűrűk közelmúltban történő kihelyezésére azért volt szükség, mert a környező lejtők természetes, valamint mesterségesen is elősegített eróziója többször eltömítette azt. (Mivel a terület egy ÉÉK-DDNy-i irányban futó magasfeszültségű vezetékzónába esik, a hármas vezetéksor alatt rendszeres erdőirtást végeztet az áramszolgáltató!) A barlang elsősorban a környező (egyébként a közeli kőbányászat miatt jelentős mértékben átalakított) domborzati viszonyok és saját belső morfológiája miatt emberi megtelepedésre sohasem lehetett alkalmas. Az őskori kerámiák barlangi járattisztítás során megállapított jelenléte sokkal inkább az említett eróziós folyamatok következménye lehet. A régészeti helyszíni szemle alkalmával éppen ezért bejártuk a barlang környezetét is legfeljebb 150 m távolságig. További régészeti leleteket, vagy régészeti lelőhelyre utaló egyéb jelenségeket nem találtunk. Figyelembe véve azonban a Herman Ottó Múzeumba beszolgáltatott leletek számát, jellegét, és a terület nagy felületre kiterjedő és intenzív erdei fedettségét, a negatív szemlézési eredmény ellenére, a Viktória-barlang kb. 100 méteres környezetében őskori régészeti lelőhelyet valószínűsítünk. Sajószentpéter-Pipis-dombtól K-re (Csengerí Piroska) A lelőhely örökségvédelmi hatástanulmány készítéséhez kapcsolódó terepbejárás során vált ismertté 2009. február 12-én. A városi temető fölött vezető DK-ENy-i irányú földút
