A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 247 és a bükki kultúra településéről származnak: házak in situ és másodlagos omladékai, közepes méretű agyagkitermelő gödrök, kisebb, szabályos alakú tároló gödrök. A kerámialeleteket a talaj meglehetősen tönkretette. Nagy számban kerültek elő az obszidiánból és hidrokvarcitból készült pattintott kőeszközök, magkövek és gyártási hulladékok, melyek intenzív helyi kőeszköz-készítő tevékenységről árulkodnak. A kevesebb csiszolt kőeszköz között a lapos és hengeres testű vésők uralkodnak. A fentieken kívül megemlítendők a különböző formájú agyaggyöngyök, valamint egy sarlómotívumos arcos edény kitört arcdarabja. Szórványként került elő egy világoszöld színű kőből készült gömb alakú, átfúrt jogar, mely már a késő neolitikum irányába mutat. A késő császárkorból (Kr.u. 4. század) szintén egy település maradványai kerültek napvilágra. Öt félig a földbe ásott, négyszögletes ház nyomait találtuk meg, északi sarkuk közelében tapasztott platnijú, kövekből felépített kemencékkel (két esetben csak a kemence alapján következtetünk házra). A házak mellé több tároló- és szemetesgödröt is ástak, melyekben gazdag leletanyag maradt meg. Az egyik ilyen gödörbe nagyszámú vastárgyat rejtettek el (köztük egy füles edényt, egy baltát és egy sarlót). A Kr. u. 4. századi kereskedelmi kapcsolat nyoma egy római érme, mely Szekeres Árpád (Herman Ottó Múzeum) megállapítása szerint II. Constantius idejéből (324-361) származik. A leletanyagból ítélve a népességet többféle kulturális hatás érte. Egyelőre nem dönthető el, hogy germánokkal érintkező szarmata közösség, vagy éppen szarmatákkal érintkező germán (vandál?) lakosság településéről van-e szó. A feltárás területére esett egy Árpád-kori (13. századi) település széle is. Megtaláltuk egy állattartó karám 18 x 12 méteres alapárkát, néhány szemetesgödröt, külső tűzhelyeket, valamint több kútnak, illetve vízgyűjtőnek meghatározható objektumot. Az S270 kútból egy ferdén a betöltésbe mélyedő, kihegyezett végű, vaskos tölgyfa cövek került napvilágra. Munkatársak: Sáfrány Andrásné, Dr. Kővári Ivett, Hajdú István, Gyárfási József. Miskolc, Görgey Artúr u. 4. (Szolyák Péter) Miskolcon, a Görgey Artúr u. 4. sz. alatt lévő telken, 2009 júliusában társasház építéséhez kapcsolódó régészeti megfigyelés közben pattintott kőszilánkok kerültek elő. Mivel a beruházást maximum 7 m mélységig történő alapozással kívánták megvalósítani, a további munkálatok előtt régészeti kutatást kellett végezni a telek teljes, 1200 m

2-es területén. A régészeti lelőhely vertikális és horizontális fedettségének megállapítására, valamint a rétegviszonyok tisztázása céljából először próbafeltárás keretében kutatóárkokat húztunk. A kutatóárkokban végzett megfigyelések alapján október 2-ig összesen kb. 800 m

2 felületen átlag 2 m vastagságban elvégeztük a régészeti feltárást. Az ásatás idején összesen 6 fő rétegtani egységet különítettünk el: a miocén korú tufára két, erős lejtőmozgással összeköthető, kizárólag pattintott kőeszközöket és hulladékokat tartalmazó réteg települt. Ezeken helyben holocén fekete talaj képződött, melynek felső részét a középkortól talajművelés alakította át. A fekete humuszban, mely az alatta települt löszös üledékből alakult át, szintén csak pattintott kőanyagot találtunk kerámiák nélkül. A rétegsor tetején az újkortól képződő, döntően építési törmeléket tartalmazó réteg volt. A kb. 50 000 db lelet döntő többségét az őskőkori eredetű pattintott kőeszközök és gyártási, valamint az Avas-hegy tetején végzett feltehetően felszíni bányászati tevékenységhez köthető bányahulladékok adták. Begyűjtöttünk továbbá egy Anjou-korból származó pecsétgyűrűt, melynek analógiája Pusztai Tamás Keleméren, a Mohos-várban végzett ásatásaiból ismert, és egy V. István