A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 245 Mályi Öreg-hegy (Szolyák Péter-Jenei Anita-Miskolczi Melinda-Ringer Árpád) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, valamint a Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszéke a Mályi Tégla Építőanyagipari és Kereskedelmi Kft. kérésére 2009. július 6-án régészeti helyszíni szemlét végzett a Mályi Téglagyári agyagbánya területén. A régészeti helyszíni szemlét indokolta, hogy: 1. a Mályi Tégla Építőanyagipari és Kereskedelmi Kft. a továbbiakban az agyagbánya 059/2 hrsz. területének már letermelt és rekultivált részét a továbbiakban hulladéklerakóként kívánta hasznosítani, 2. valamint írásbeli állásfoglalást kért a bányaművelésből végleg kivonásra kerülő, 1637/2 hrsz. területről, melyen Mályi Öreghegy néven regisztrált középső őskőkori régészeti lelőhely található. A régészeti helyszíni szemle során a jelenlévők, többek között, megállapították, hogy: 1. A 052/9 hrsz. terület lehatárolt részének hulladéklerakóként való hasznosítása örökségvédelmi oldalról akadályba nem ütközik. 2. A Mályi Öreg-hegy néven nyilvántartásba vett paleolit régészeti lelőhely, a bányaművelés érintett területen való megszűnése ellenére, veszélyeztetett. A korábbi agyagbányászattal összefüggő földmunkák során kialakított legfelső rézsűk közvetlenül metszik el a lelőhely rétegeit és meredek lejtésük miatt intenzív természetes eróziót tesznek lehetővé. Ezt igazolja a régészeti helyszíni szemle alatt talált 1 db középső paleolit korú kőeszköz (törött bifaciális levélkaparó) és 10 db gyártási hulladék (szilánkok) is. 3. A lelőhely védettségét az intenzív erózió és a rézsűből történő felszíni, engedély nélküli leletgyűjtés ellen rövid időn belül biztosítani kell. Ennek egyik lehetséges módja pl. a kisebb lejtésű, gyepesített rézsű kialakítása, melyhez szükség szerint a veszélyeztetett lelőhelyrészen régészeti feltárást kell végezni. 4. A lelőhely horizontális kiterjedése az eddigi kutatások alapján sem ismert pontosan, azonban nagy valószínűséggel a következő ismert helyrajzi számokat érinti: 1632, 1633, 1634, 1635, 1636, 1637, 1637/2, 1638, 1639, 1640. Mezőkövesd-Halomoldal-dűlő (Simon László) A Mezőkövesd 0267/12 és 0266/2 hrsz. területen öntöző vezetékhálózat bővítési munkáihoz kapcsolódóan először örökségvédelmi hatástanulmányhoz régészeti terepbejárást, majd ezt követően próbaásatást és megelőző feltárást végeztünk. A munkaterület Mezőkövesd városától D, DK-re, a Bükk-hegységből a Tisza felé tartó Hór-patak kanyarulata és az M3-as autópálya között található. A közel 930 m hosszú tervezett vezeték egy, a Patakrajáró-dűlőt és a Halomoldal-dűlőt elválasztó ÉNy-DK irányú földúttól közvetlenül K-re helyezkedik el, kb. középtájon vágja ketté az egykori szovjet katonai lőtérhez vezető szilárd burkolatú un. HM út. A nyomvonal É-i végpontja az északi szomszédos dűlőben 1964-ben megfigyelt és próbaásatással lokalizált késő római sánctól, az ún. Csörsz-ároktól D-re mintegy 100-200 m-re található. Ugyancsak a nyomvonal É-i végpontjától ÉK-re mintegy 600 m-re került elő 1999-ben a lehatárolatlan MezőkövesdGazdaszomorító 1. lelőhely megjelölésű őskori (bronzkori) telep néhány objektuma. A munkaterület D-i végpontjától DNy-ra mintegy 700 m-re az M3-as autópálya 127+700 és 128+100 km szelvényében épült csomópont előzetes régészeti kutatása során bronzkori (Gáva-kultúra), császárkori szarmata és gepida kori telepmaradványok és temetkezések láttak napvilágot 1992-1993-ban. A nyomvonal D-i végpontjától DK-re 500 m-re az autópályához közel ismeretlen korú kurgánt (?) figyeltek meg a Herman Ottó Múzeum munkatársai 2000-ben. Kissé távolabb D-re (Mező-