A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009

240 Hajdú Melinda óvások során sor került a keleti oldali bástya és környezetének konzerválására is. Dédestapolcsány-Dédesi vár (Szörényi Gábor András) Az írott források alapján 1254 előtt épült és 1567-ben lerombolt dédesi vár nyugati, legmagasabb pontján álló, igen rossz állapotú falszakaszon végeztünk 2009 nyarán állagvédelmi munkákat, valamint azt megelőzően régészeti megfigyeléshez kötött falkutatást. A 2008 őszén tartott helyszíni bejárás során a Herman Ottó Múzeum, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Irodája és a Bükki Nemzeti Park munkatársaival közösen megállapíthattuk, hogy a várfokon található L-alakú magas falrészlet vészesen meggyengült. Az ekkor született közös megállapítás sürgős állagmegóvásra tett javaslatot. Azonban a konzerválni kívánt falszakasz egy jelentős része 2009 húsvétját követően, eddig ismeretlen okból ledőlt. A további balesetveszély elhárítása érdekében nem lehetett tovább várni a romok állagmegóvásával. így a nyáron régészeti megfigyelés keretében, folyamatos régészeti szakfelügyelet mellett kibontattuk a megmaradt falcsonkot a 2009-es és a korábbi (középkori) „önmaga törmelékéből". Két egymást vágó helyiség nyomaira bukkantunk: egy korábbi, talán az Árpád-kori várhoz köthető részletre és egy későbbi, a 14. század folyamán létesült, toronyszerű épületre. A vár építésének további tisztázása későbbi, nagyobb felületű ásatásokkal lehetséges. Füzér felsővár, ciszterna (Gál-Mlakár Viktor) A füzéri felsővár ciszternájának 2005-ben megkezdett, majd megszakadt kutatási munkáinak folytatását tűztük ki célul, a 2009 szeptemberében megvalósult újabb ásatási szakaszban. A vízgyűjtő építésekor a várudvar sziklájába egy megközelítőleg kerek alapterületű, kelet-nyugat irányba 360 cm átmérőjű gödröt mélyítettek. A kutatás során megállapíthattuk, hogy a sziklagödröt ékeléses repesztéssel alakíthatták ki. A faragott kövek és a közel függőleges sziklafalak közti 30-100 cm szélességű területet sárga és helyenként kevert, szürke színű, döngölt agyaggal töltötték ki. A ciszterna faragott kövek által lehatárolt területének átmérője észak-déli irányban 160 cm, keletnyugati irányban 180 cm. Az elsődleges tisztítások után megállapíthattuk, hogy a faragott kövek igen rossz állapotban vannak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a nemcsak a ciszterna belsejét tisztítjuk ki, hanem a biztonságos munkavégzés végett elbontjuk és kiemeljük a faragott köveket, valamint kitermeljük a kövek mögötti döngölt agyagréteget is. A bontási ill. tisztítási munkák során a következő megfigyeléseket tettük. A megközelítően kör alaprajzú ciszterna nem pontosan a sziklagödör középpontjában helyezkedik el, hanem annak keleti részében. A faragott kövek mögötti agyagréteg átlagosan 30-50 cm, míg a nyugati oldalon 80-100 cm szélesnek bizonyult. Míg a sziklagödör északi, keleti és déli oldalán egységes sárga színű döngölt agyagot figyeltünk meg, a nyugati részében szürke színű, tégladarabokkal, apró kövekkel kevert agyagot termeltünk ki. A jelenlegi kutatási szakaszban feltételezhetjük, hogy összefüggés lehet a kevert szürke agyag megjelenése, valamint a sziklagödör nyugati irányú kiszélesedése között. A sárga agyagból elsősorban vörös színű, a 15. század második felére keltezhető, míg a kevert szürke agyagból későbbi, már a 16-17. századhoz köthető zöld ill. sárga mázas edénytöredékek is előkerültek. Ezek alapján jelenleg azt feltételezhetjük, hogy talán legkorábban a 15. század második felében kialakított ciszterna nyugati részét valamikor a 16-17. század folyamán megújíthatták, javíthatták. Ez lehet a magyarázata a sziklagödör nyugati irányú kiszélesedésének, melyet, mint egy utólagos munkagödröt ala-