A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - KOÓS Judit: Ujabb adatok bronzkori agyagplasztikánkhoz
156 Koós Judit oszlári darabon is (Biharkeresztes-Láncosmajor: V. SZABÓ 2002, 142. kép 9; OszlárNyárfaszög: KOÓS 2002, 1. kép, 79-80;). Újabban a romániai Siret/Szeret Hallstatt korú, a Gáva-Holihrady-kultúrába sorolható lelőhelyéről közöltek egy töredékes állapotú idolt, amely formáját és díszítését tekintve a fenti típuscsoport sajátja (MARE§-LÁSZLÓNICULICÄ-IGNAT 2008, Fig. 8). A másik csoportot az erősen stilizált, ún. hegedű alakú idolok képviselik, melyeket Kovács Tibor az urnamezős kultúra hagyatékának tulajdonít (Aszód-Domonyvölgy: KOVÁCS 1977, 28-30. ábra). A Suciu de Sus/Felsőszőcs kultúra településeiről is ismerünk néhány szép példányt Mesteacän/Kisnyíres (KACSÓ 1987, Abb. 9. 9, 11; KACSÓ 2004, Pl. XLVIII. 1, 4) és Vad/Révkolostor lelőhelyekről (KACSÓ 2004, Pl. XLVIII, 2). Az utóbbi évek kutatásainak eredményeként további, az aszódiakhoz nagyon hasonlatos idolokkal gazdagodott a magyarországi kutatás Pácin-Alharaszt-dűlő 4 feltárásából. E típuscsoport különböző változataiban közös a hegedű alak, a bekarcolt vonalakkal és beböködött pontokkal ábrázolt ruházat és a V-alakban jelzett nyakkivágás, vagy nyaklánc (V. SZABÓ 2002, 55). Elterjedésük térben a Kárpát-medence keleti felétől a Dnyeszterig követhető nyomon, időben pedig a HaA periódus végétől a HaB időszak végéig számolhatunk előfordulásukkal. A témával foglalkozó kutatók a tárgyalt időszak jellegzetes tárgytípusának tartják az idolokat, illetve töredékeiket, s a kárpátmedencei példányaikat a Gáva-kultúrával 4 A cigándi árvízi vésztározó építését megelőző feltárások során Pácin-Alharaszt-dűlő lelőhelyen 2005-2006-ban feltártak egy, a Gáva-kultúra időszakába sorolható települést és temetőt is. Az SÍ65 számú gödörből egy négyszögletes, kisméretű, peremes, lapos aljú „oltár" (?), és négy pici, teljesen ép, karcolt díszű, hegedű alakú idol került elő. A leletanyagba való betekintés lehetőségéért és a kapott információkért az ásatás vezetőjének, Szörényi Gábor Andrásnak tartozom köszönettel. hozzák kapcsolatba (DUMITRASCU 1974, 131; VASILIEV 1985-86, 79; MALEEV 1992, 20-22; BOROFFKA 1994, 75-78; László 1996, 358-359; SÍRBU 1999, 157-161; NÉMETI 2000, 58-60; V. SZABÓ 2002,52). 5 A fentiekben említett, formailag végtelenül leegyszerűsített leletek azonban — az ismeretlen lelőhelyű darabhoz képest — egy teljesen más elképzelésben öltöttek testet, készítőjük nem törekedett a valósághű, vagy ahhoz közeli ábrázolásra. Az általunk bemutatott alkotás kidolgozottabb, plasztikusabb, talán egy „magasabb szintet" képvisel, amelyben felismerhető az ülő nőalak. Jóllehet nincsenek a testén ruházatra, vagy ékszerekre utaló jelzések, mint a fent említett típusnál, megformálása mégis azt az érzést sugallja, hogy női szoborról van szó (különösen akkor, ha elfogadjuk, hogy a combjai közti bevágás a nemi jellegre utal). Nem tudhatjuk azonban, hogy egy adott közösség számára milyen elvárásokat testesített meg egy-egy ilyen szobrocska, mennyire számított a realisztikus ábrázolás. Nagyobb jelentőséget tulajdonítottake a ruházat és az ékszerviselet megjelenítésének, mint a formák kihangsúlyozásának? Elegendő volt-e, ha csak fő vonalakban emlékeztetett a kívánt alakra? Talán egy másfajta szokás, vagy eltérő hagyományokkal bíró népcsoport kerekedett felül és teremtette, alkotta meg a saját hitvilágához, vallásos elképzeléséhez jobban illő, a gondolataikat másként megtestesítő szobrocskát, állatfigurákat. Számos olyan kérdés vetődhet fel mind az ember-, mind az állatábrázolásokkal kapcsolatban, amelyekre nem tudhatjuk a választ. 5 Szilvásvárad-Töröksánc feltárásakor is előkerült egy szépen kidolgozott kisméretű, ovális idoltöredék (PATEK 1973, 20. t. 6). Díszítése beböködött pontok, bekarcolt vonalkötegek, amelyek a ruházatot és az ékszereket ábrázolják. A D. MATUZ-NOVÁKI szerzőpáros megállapítása szerint az idol megjelenése a Kyjatice-kultúra településén gávai hatásnak tulajdonítható (D. MATUZ-NOVÁKI 2002, 51, Abb. 110, 13).
