A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Tarczai Béla: Fotográfia és társadalom. Fényképalbumok a Herman Ottó Múzeum Fotótörténeti Gyűjteményében

ről. Külön meg kell említenem, hogy a fotók igen jó minőségűek, jól is vannak szerkesztve. Bizonyára egy, a fotográfiában jártas személy munkái. A családi jellegű képgyűjtemények sorát egy miskolci kispolgári család albumával fejezem be. Ez az album már tipikusan mai. Vászonba kötött, kemény karton fedőlap, rajta arannyal nyomott miskolci tv-toronnyal. Ilyet a kereskedésekben több változatban lehet kapni. A belső tartalom igen vegyes, a képek minősége is gyenge. A család számára mégis fontos lehetett, amíg meg nem váltak tőle, és át nem adták a múzeumnak. Az album tipikusan privátfotók gyűjteménye, amelyeknél sem a képek, sem az albumszerkesztés igényességét nem kérhetjük számon. Az ilyen és hasonló képgyűjtemények értékét az a spontaneitás jelenti, amely a felvételek ötletszerű elkészítésében és véletlenszerű elrendezésében mutatkozik meg. Ezek a képek híven tükrözik egy kispolgári család szemléletét a fotóval kapcsolatban. A legrégebbi kép egy 14-15 éves korosztályt mutató, szabvány iskolai csoportkép 1942-ből. Van az albumban ezen kívül néhány műtermi portré, a családfő villamos bérlete 1980-ból, a Vámosi-Záray énekes házaspár dedikált színes fotója, továbbá sok családi jelenet a ház körül, kirándulásokon és egyéb viszonylatokban. A képek adatolva nincsenek. Egyetlen adat segít az albumot korba helyezni. Ez pedig a borító belső oldalán töredékesen megmaradt ajánlás - a szöveg egy részét utólag beragasztott fénykép takarja - amely szerint az albumot a családfő 1967 karácsonyán ajándékba kapta. Az nem derül ki, hogy üresen, vagy a beragasztott képekkel. Az eddigiekben főként a privát szférába tartozó fotóalbumokról volt szó. Létezik azonban egy másik alkalmazási kör is, amit szintén albumszerkesztésnek nevezhetünk, de tartalmában és céljában némileg eltér a családi albumoktól. Nem esik azoktól messze, intim, személyes jellege kitapintható. Ezért foglalkozom ezzel itt és most. Fox Talbot és Szinay István albumát már említettem. A sort lehet folytatni. Tudunk arról, hogy Schrecker Ignác, budapesti, királyi udvari fényképész 1876 áprilisában Miskolcon „Koós Márton úr Főpiacz utcai házában, a hátsó udvarban" ideiglenes műtermet állított fel, és oda invitálta a miskolci hölgyeket, hogy álljanak modellt egy „Magyar hölgykoszorú album" számára készítendő fotókhoz. Hasonló vállalkozásai Szinay Istvánnak is voltak, aki „Történelmünk kiváló nőalakjai" és „Dicső szent István király emlékezete" címmel készített fotóalbumokat, és ezekre árusítási engedélyt is kért. Kár, hogy ezekből eddig egyetlen darab sem került elő, ezek az albumok a nagyközönség számára készülhettek. A két világháború között a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége miskolci csoportja több albumban dokumentálta tagjai kiállítási eredményeit. Az 1935-ben rendezett miskolci országos kiállításon vendégként szerepelt külföldiek képeit Málnásy Béla, a szervezet agilis titkára albumba gyűjtötte össze. Ezek az albumok a csoport tagjai346 11. kép. Modern fényképalbum (1960 körül)