A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pirint Andrea: Lukács Imre (1926-1997) képzőművészeti hagyatéka

speciális kapcsolat volt. Egyszerre ihlette művészetét, s tartotta karban egészségi állapotát. Endokrinológiai betegségén a szegedi Orvostudományi Egyetem e rendellenességre szakosodott osztályán próbáltak segíteni. Több mint három évtizeden keresztül évi rendszerességgel kereste fel a várost, s töltött el néhány hetet az intézetben. A Szeged nyújtotta tájképi szépségek - mindenekelőtt a Tisza, s annak hajósélete - számos festményén elevenednek meg, ám legtöbb munkája kórteremben - betegtársairól, ápolóiról - s érthető okoknál fogva papírra, grafikai eszközökkel készült. Fennmaradt rajzainak jelentős része itt, a kórházi száműzetések idején készült. A szegedi rajzok jó alkalmat adnak Lukács Imre grafikusi vénájának méltatására. Egyik első sikere is rajzolóként érte, amikor egy figurális életképét 1957ben az Eszakmagyarország leközölte.

6 Rajzolóként a későbbiekben is visszaigazolást nyert tehetsége, így tussal készített tájképeinek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem lapjában történő közzétételével,

7 de leghangsúlyosabban akkor, amikor a VII. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítást méltató cikkíró Lenkey Zoltánnal, Reich Károllyal, Csohány Kálmánnal együtt említi nevét, és sorolja velük együtt őt is a magyar grafika rendkívüli képességű művészei közé.

8 Ceruza- és tusrajzai valóban a legjobb színben tüntetik fel tehetségét. Jó kompozíciós érzékkel bíró, a vonalat magabiztosan uraló, a karakterisztikumokra fogékony művészt mutatnak legkorábbi rajzai csakúgy, mint későbbi szakkörös stúdiumai, dunaújvárosi olvasztár rajzai vagy szegedi ujjgyakorlatai. Rajzai ugyanakkor egy olyan sajátosságra is felhívják a figyelmet, ami egyúttal festészetének is legfőbb erénye: a köznapi látványnak újszerű rálátásban (szokatlan szögben, téri összefüggésben vagy nagyításban) történő rögzítésére gondolunk (3. kép).

9 Ezzel a komponálásbeli sajátosságával tűnik ki nagyszámú Balaton-környéki, tussal, temperával, olajjal készített alkotása is. Balatonfüredi telektulajdonosként a 60-as évek legelejétől kezdve egész további életére visszatérő témát szolgáltatott a magyar tenger, annak környéke, s természetesen a családi nyaraló intimitása.

1

0 6 Északmagyarország 1957. szeptember 19. (Készül a fűzfasip című rajza). 7 A Mi Egyetemünk. Pl. 1967. június 2. (Bányavidék című rajza). 8 Dutka Mária: Képzőművészeti útkeresések a miskolci kiállításon. Magyar Nemzet 1962. november 18. 9 Pihenő, 1966. (tus, papír: 58x70 cm) Kovács Gergely tulajdona. 10 Pl. Balatonfürcdi part, 1962. (gouache, tus, papír; 17x23 cm) Fotó: FIOM Képzőművészeti Adattára A.2009.1. 4/SN852707; Bográcsos csendélet, 1961. (tempera, tus, papír; 17x23 cm) Fotó: uo. 4/ SN852710. 1. kép. Csendélet, 1961. (Fotó: Kovács Gergely) 382