A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pirint Andrea: Lukács Imre (1926-1997) képzőművészeti hagyatéka

A 60-as évek minden tekintetben — kedvező feltételeket biztositottak számára. Mivel betegsége miatt a folyamatos és tartós terepmunkát már nem tudta vállalni, korábbi munkahelyét 1961-től a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre cserélte. Élete ezzel kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb lett. Tervszerűen haladhatott előre művészetének kiteljesítésében, nyári szabadságait a Balaton és a művésztelepek között megosztva, s annak is pozitív hatás tulajdonítható, hogy az ingázó életmóddal felhagyva mostantól állandó tagja lehetett egy művészközösségnek, a munkahelyén működő képzőművészeti körnek. Az optimalizálódó körülmények között a 60-as évek elejére-közepére összeértek a különböző irányból érkező impulzusok, a hozottak és a tanultak. Már felismerhető az egyéni látásmód, s már rátalált az ennek leginkább megfelelő előadói stílusra. Egyvalami hiányzott csak: a festői technikákban, mindenekelőtt az 2. kép. Tokaji városrészlet, 1963. olajfestésben való virtuozitás. Ez volt az (

Fo,ó

: Kovács Gergely) a hiányosság, amit amatőrként, rendszeres képzés nélkül, sajnos nem volt lehetősége maradéktalanul bepótolni. A müvésztelepi látogatások és a szakköri stúdiumok ehhez nem nyújtottak eleget. Azt a lécet, amit invenciózus látásmódjával, igényes képépítő szándékával ő maga helyezett magasra, a festői minőség tekintetében nem tudta megugrani. Ebben rejlett Lukács Imre mint képzőművész tragikuma. Nem elégítette ki, hogy grafikusként még számos további elismerésben lehet része. Almai a hiányosságok ellenére is a táblaképfestészet irányába hajtották. Nem rekonstruálhatjuk ma már, ki s milyen indoklással - szándékosan vagy szándékolatlanul - terelte festészetét egy színesebb, dekoratívabb, ugyanakkor a látványt tudós módon analizáló, konstruktív irányba." A váltás mindenesetre 1965-66-ban kulminált, s mivel ösztönszerű dolgaitól lényegét tekintve idegen testként különül el, joggal gyanítható, hogy külső befolyás eredménye. A tanács maga valójában okos és segítő szándékú volt. Az élesen körvonalazott, homogén - vagy csak alig modellált - színmezőkkel való festői építkezés jótékonyan rejti el Lukács Imre gyengéjét, miközben teret enged erényeinek megcsillantására (4. kép).

1

2 A szerkezetes iránnyal csak az volt a baj, hogy nem elégítette ki maradéktalanul alkotási vágyát. Mindenképpen hasznára volt az analizálás módszertana, amiből nagyon 11 Feltételezhetően jó példával szolgálhatott számára az ugyancsak autodidakta Ficzcrc László, akivel közelebbi kapcsolatot ápolt, s aki ilyen felfogású művészi világával amatőr mivolta ellenére is szép elismerésekben részesült. 12 Csendélet evőeszközökkel, 1966. (tempera, karton; 31 x40,3 cm) Kovács Gergely tulajdona. 383