A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kőmíves Tibor: A budaméri csata leírása Kassa város jegyzőkönyvében, 1848. december 11

A BUDAMÉRI CSATA LEÍRÁSA KASSA VÁROS JEGYZŐKÖNYVÉBEN, 1848. DECEMBER 11. KŐMÍVES TIBOR Kassa város tanácsának legterjedelmesebb újkori iratanyagai a tanácsülési jegyzökönyvek és a hozzájuk tartozó iratok, levelek, amelyek plasztikus források a városi tanács működésének, a tanács felügyelete alá tartozó városi hivatalok és hivatalnokok tevékenységének kutatásához. A városi iratkezelésnek ritka példája, ha a jegyző vagy a jegyzőkönyvet vezető írnok szikár, tárgyszerű hivatali stílusát elbeszélő jellegű, narratív, a hírekre orientáló, tudósító jellegű, már-már novellisztikus stílusra váltja fel a jegyzőkönyv lapjain. A reformkor folyamán több ilyen példa akadt Kassa hivatali működésében, így az 1840-es tanácsülési jegyzőkönyv utolsó lapján, ahol a latin írásbeliségnek búcsút intő Újházy Lajos aljegyző tollából született érzelmes búcsúlevelet olvashatjuk, amelyben a magyar nyelvet mint új, hivatali nyelvet köszönti.

1 Hasonló források Kassa város 1848-49-es írásbeliségében is feltűnnek, s a társadalom-, művelődés- és hivataltörténeti jelentőségükön túl képet adnak a városnak az országos viszonyokhoz fűződő attitűdjéről. A budaméri csata leírása a város hivatalnokainak és lakosainak az 1848-49-es szabadságharchoz való viszonyát jellemzi, így a forrásközlés a szabadságharc hadtörténetének is jelentős forrásirata lehet, bár hadtörténeti szempontból nem közöl olyan lényeges információkat, mint a csata pontos leírása, a szembenálló felek létszáma, illetve fegyverzete, hadállások és az egyes alakulatok mozgása. A forrás Kassa köztörténetét mutatja be a csata alatt és a városban történő, a csatával szoros összefüggésben levő cselekményekről kapunk tudósítást. Az iratot a mai helyesírási és központozási szabályoknak megfelelően, de a hangzásalak megtartásával közöljük. Néhány régies szót eredeti formájában közlünk, megtartva ezzel a korabeli szóhasználat néhány sajátos elemét (pl. inegjelenend). Az iratokban alkalmazott rövidítések többségét egységesített formában (Csász. Kit: katonaság), a mai értelmezési és helyesírási szabályoknak megfelelően alkalmazzuk, az egyes szavakat, szókapcsolatokat, igekötős igéket a mai helyesírásnak megfelelően egybeírtuk, és mai alakjában adtuk meg (pl. széjjel szedett = széjjelszedett). A teljes alakban megnevezett szervezeteket és hivatalokat, a forrás szabad helyesírási gyakorlatától eltérően, egységesen nagybetűvel írtuk (pl. Kapitányi Hivatal). A földrajzi nevek közlésénél a helyszín és objektum pontos helyét, a korabeli és mai elnevezését is közöljük a könnyebb térbeli tájékozódás végett. A lábjegyzetekben szereplő hivatkozásokban egységesen zárójelben kerülnek közlésre a budaméri csatával összefüggő forrásfeldolgozások, illetve az egyes visszaemlékezések. 1 Kőmívcs 2010. 95-106. 283