A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés
A Spondylus ékszerek a kárpát-medencei középső neolitikum presztízstárgyai voltak (1. legutóbb Kalicz-Szénászky 2001, 50-51; Siklósi 2004, 52; Siklósi-Csengeri in press). Birtoklásuk, használatuk kevesek kiváltsága lehetett, mivel a Spondylushoz való hozzáférés ekkoriban erősen korlátozott volt (Siklósi-Csengeri in press). 1 5 A különböző típusú kagylóékszerek agyagból készült utánzatait régóta és több lelőhelyről ismerjük (összefoglalóan: Kalicz-Szénászky 2001, Siklósi 2004, 36-38). Elképzelhető, hogy vaskos Spondylus karperecek utánzatai voltak a Szamossályiról és Sonkádról közölt (Korek 1983, 15 és 4. ábra 2-4; 23. ábra 3-5; Rezt Kató 1995, 17 és Fig. 3-8), valamint a Michalovce-ból (Nagymihály), Zemplínske Kopcany-ból (Hegyi) és Tiszalök-Hajnalosról említett (Rezi Kató 1995, 17) háromszög átmetszeti! „agyagkarika" töredékek is. Szintén kagylóból készült tárgy, formája alapján Spondylus vagy Glycymeris csüngő utánzata lehet a nagy-fertői település egy másik töredéke (10. kép 1; S40). Finoman iszapolt, homokos agyagból készült, világosbamára égett, durva felületű. A csüngő felső része maradt meg (3,2x2 cm), melyen két kisméretű lyuk található (d: 0,2-0,4 cm; az egyik töredékes állapotú). A középső részén egy további, nagyobb méretű lyuk részlete figyelhető meg (d: 1,5 cm?). A nagyméretű középső lyuk és a 2-4 kisebb, felfüggesztésre szolgáló oldalsó átfúrás a dél-magyarországi és bánáti neolitikus települések kagylóból készült csüngőinek jellemzője (Kalicz-Szénászky 2001, 31). A Spondylus mellett e másik déltengeri kagylóféle, a Glycymeris héjából készült tárgyak kárpát-medencei neolitikus jelenlétére V. Dimitrijevic és B. Tripkovic hívták fel a figyelmet 2006-ban (Pl. BattonyaParázs-tanya; Dimitrijevic-Tripkovic 2006, 247; Tripkovic 2006, 98) Az ugyancsak a Spondylus gyöngyök utánzatának tartott hosszúkás, hengeres agyaggyöngyök (Rezi Kató 1995, 13) Mezőkövesden több objektumból is előkerültek (S40, S42, S54, S77, SÍ 14). Valamennyi darab töredékes. Az előforduló edénytípusok, díszítések és egyéb kerámialeletek alapján a mezőkövesd-nagy-fertői településrészletet előzetesen a szakáiháti kultúra korai és késői fázisa között meghatározott (részleteiben még nem elemzett) „klasszikus" periódus idejére keltezzük. Végül röviden szólnunk kell a település más használati tárgyairól is. A leletanyagban három agyagnehezék található, melyek lekerekített sarkú háromszög alakúak, laposak vagy ellipszis keresztmetszetűek, felső részükön egy lyukkal átfúrtak (S44, S98, SÍ06). A lyukak felső szélén a darabok mindkét oldalán felfüggesztésre utaló kopásnyomok figyelhetők meg. A 7 db megmunkált csont közül 3 simító eszköz lehetett, a többi funkciója kérdéses. 1 6 Pattintott kőeszközök, szilánkok, hulladékok 14 objektumból kerültek elő (és egy további szórványlelet). A meglehetősen kevés tárgy (36 db) nyersanyaga változatos: az obszidián (19 db) mellett különféle hidrokvarcitokat és üveges kvarcporfírt (1 db) találunk. Az eszközök egy része retusálás nélküli pengetöredék (5 db), más részük retusált 15 A Spondylusból készült tárgyak társadalmi vonatkozásaira bővebben: Siklósi 2004. 9-24, 52-53; Siklósi-Csengeri in press; a cscrcútvonalakra pedig legutóbb: Kalicz-Szcnászky 2001. 46-47; Siklósi 2004. 10-11; Goldman-Szénászky 2009. 81-82. 16 A meghatározás Daróczi-Szabó Márta archcozoológiai feldolgozásából származik. Mivel a középső neolitikumhoz köthető csontok száma rendkívül kevés (287 db), így messzemenő következtetések levonására nem alkalmasak. Daróczi-Szabó M. megállapította, hogy Mczőkövcsd-Nagy-fcrtön tipikus konyhahulladék került elő, amire a szórványosan megjelenő égés- és vágásnyomok is utalnak. A kézirat cimc: Mczökövcsd-Nagyfertő állatcsontjai. Az idézés lehetőségét köszönöm Daróczi-Szabó Mártának. 24
