A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés
penge, vakaró, kaparó. 1 7 A csiszolt eszközöket lapos és majdnem hengeres vésők alkotják (4 objektumból összesen 5 db). A szerszámkövek között őrlőköveket és azok töredékeit (10 objektumból 16 db), csiszolóköveket (4 objektumból 11 db), egy kvarckavicsból készült porító eszközt (SÍ 13), valamint meghatározhatatlan szerszámkő darabokat találunk (4 objektumból 9 db). 1 8 A szakáiháti kultúra településnyomai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Kalicz N. és Makkay J. 1977-ben a szakáiháti kultúra északi határát a FüzesabonyTiszafüred vonal mentén határozta meg (Kalicz-Makkay 1977, 84). B.-A.-Z. megye területéről - e vonaltól jóval északra - két bizonytalan települést említettek. Az egyikre a Tard környékéről származó, Ipolyi Arnoldnak a Magyar Nemzeti Múzeumba került gyűjteményében fellelhető néhány lelet utalhat (Kalicz-Makkay 1977, 159, Kat.-Nr. 377), a másik pedig a „szilmegi" és szakáiháti elemekkel vegyes anyagot adó BogácsPazsagpuszta (Kalicz-Makkay 1977, 122, Kat.-Nr. 33 és Tabelle 3). Az utóbbi három évtizedben a megye néhány újabb lelőhelyén is előkerültek a kultúra emlékei. Közülük a csereháti Felsővadászra (Csengeri 2001a, 98-99 és VII. t. 1-4; 2004, 51 és 19. kép l^f), illetve a Hemád-völgyi Encs-Kelecsényre (Wolf-Simán 1984) a nyersanyagokhoz kötődő cserekapcsolatok révén kerülhettek a tárgyak (vagy azok készítésének, díszítésének ismerete). Két további település, Nyékládháza-Ill. sz. Kavicsbánya (Koós 1985) és Bükkábrány-Kőkúti-dűlő, 2. lelőhely 1 9 anyaga feldolgozásra vár, így szakáiháti vonatkozásaik még nem tisztázottak. 2 0 Jelenleg Mezőkövesd-Nagy-fertő a legnagyobb feltárt teleprészlet B.-A.-Z. megye területén. Mezőkövesd-Meleg-oldal ugyancsak nagy kiterjedésű település lehetett. Mindkét lelőhely a Füzesabony-Tiszafüred vonaltól kissé északra helyezkedik el. A Bükk hegységet a szakáiháti kultúra életével egy időben (vagy legalább részben egy időben) a bükki kultúra közösségei lakták. A bükki kerámiastílussal jellemezhető lelőhelyek az Északi-középhegység K-DK-i peremén túlnyúlva egészen a Felső-Tiszáig megtalálhatóak. Láthattuk, hogy Mezőkövesd térségében a szakáiháti kultúra leletanyaga jelentkezik, de vajon az ettől északabbra elhelyezkedő területeken, az Észak-Alföld Tiszától Ny-ra eső részén melyik anyagi kultúrához tartozó közösségek éltek? A témához szorosan kapcsolódik a szilmegi csoport vagy kultúra kérdésköre, hiszen ennek településeit korábban éppen ide, a bükki és szakáiháti kultúrák területe közé lokalizálták (Bognár-Kutzián 1966, 260-262; Kalicz-Makkay 1977, 49-52). Az AVK szilmegi csoportjával kapcsolatban először J. Pavúk vetette fel, hogy az a bükki kultúra késői területi csoportja lehet (Pavúk 1979, 237), legutóbb pedig Raczky P. és Anders 17 A retusált eszközök száma 8 db. A meghatározásban Szolyák Péter volt segítségemre. 18 A csiszolókövek homokköböl készültek, az őrlőkövek és egyéb szerszámkövek anyagát nem tudtuk meghatározni. Szórványként került elő a lelőhelyen egy félkész nyéllyukas balta töredéke is, melynél az átfúrást félbehagyták. A típus a középső neolitikumban még igen ritka, így valószínű, hogy a rézkori településhez köthető. 19 A lelőhelyen a kutatási jelentésekben hivatkozott, illetve előzetesen közölt korai AVK településrésziét mellett Sclján Éva szíves szóbeli közlése szerint szakáiháti jelenségek is előkerültek. Ezt támasztják alá a szerző saját megfigyelései, melyeket 2009-ben tett hclycttcs-ásatásvezctöként, Simon Lászlónak a lelőhelyen végzett megelőző feltárása alkalmával. 20 Itt kell megemlíteni Mczőkcrcsztes-M3-10. lelőhelyet is, melynek hovatartozása az AVK-n vagy csoportjain belül feldolgozás hiányában még nem ismert (Wolf-Simonyi 1995). 25
