A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

5, Külön kategóriába soroljuk ez alkalommal - bár tipológiailag helytelenül - a kihajló síkozott peremtöredékeket (6. kép 5, 8. kép 7, 9. kép 12, 14). Feltehetően gömbös és bikónikus hasú nagyméretű urnaformákhoz és a szintén kihajló peremű, bikónikus mély tálakhoz (V. Szabó 2002, 16) is társulhatnak, de semmiképp nem kapcsolhatók az 1. urnatípushoz. A síkozás miatt inkább HA datálásuk valószínű. 6, Tojásdad felsőtestű, hastörésnél kitüremkedő, kónikus aljú - „duplatestű" edény: 10. kép 5. 7, Nagyméretű tárolóedény bikónikus töredéke (10. kép 14), mely esetben a felületkiképzés érdemel figyelmet. Tálak: 1, A csonkakúpos tálak behúzott peremén síkozás (9. kép 10) illetve turbántekercses díszítés jelenik meg (8. kép 5, 9. kép 11). A turbántekercsek kialakításának módja lehet síkozás-szerű, vagy erősen ívelt (6. kép 10). Mindkét peremkialakításhoz társulhat kis fül a tál felső harmadán (6. kép 11,8. kép 4). 2, A nagyon lapos, gömbszelet alakú tálak peremének belső oldalán kannelúrák futhatnak körbe (10. kép 1). Az egyszerű peremkialakítás mellett a szélesen megvastagodó perem is előfordul ennél a típusnál, szintén körbefutó kannelúrákkal (6. kép 9) vagy síkozással (6. kép 8) díszítve. 3, A gömbszelet testű tálakra jellemző a peremből vízszintesen kihúzott háromszög alakú bütyök (10. kép 3). A tál felső harmadán kis fül ülhet (7. kép 11). 4, Már a középső bronzkortól kezdve jól ismert forma a kihajló peremű, ívelt nyakú, éles vállú, csonkakúpos testű tál (7. kép 1). Az itt bemutatott darabok pereme kevésbé ívesen hajlik ki, mint a füzesabonyi vagy más középső bronzkori kultúrából ismert példányokéi. A fül a peremet a vállal íveli át, gyakran igen lapos ívű, indításánál a perem vonalánál mélyebbre nyúló ívelés látható, mely az ansa lunátához hasonlítható (7. kép 2, 7). Ez utóbbi azonban a perem síkja feletti fülívelés neve. 5, Hasonló kialakítású a bikónikus testű tál (6. kép 4) is. E táltípusnál a pilinyi kultúrára oly jellemző rövid felsőtestű, nyújtott alsótestű, aszimmetrikus bikónikusságot láthatjuk ismét. A váll gyakran profilált és a felsőtest a formához igazodva ferde kannelúrázással vagy kannelúracsoportokkal (8. kép 2) díszített, a hasvonalon ülhet kis bütyök (6. kép 4, 9. kép 6). Hasonló fülkialakítás figyelhető meg itt is, mint az előző tálformánál (9. kép 6). Mivel a has átmérője ezeknél a tálaknál az urnák méretével megegyezhet, a nyak hossza és íve alapján lehet a töredékeket típusba sorolni. Különösen azért, mert a későpilinyi és kyjatice kultúrák urnái közt kedveltté válik egy lapos, széles forma, mely átmenetet képez tipológiailag a tálak és az urnák között, mivel hasának átmérője és magassága közel azonos (pl. Kemenczei 1984, Taf. LXXII. 14, Taf. LXXVI. 18; ilyet találunk a debreceni edénydepóban is: Poroszlai 1984, IX. tábla 3). A temetkezésekben betöltött funkciója alapján ezeket az edényeket urnaként nevezhetjük meg, de töredékek esetében az említett sajátosságok miatt nem egyértelmű a tipológiai besorolás. Töredékek alapján szintén ez a forma könnyen összekeverhető az azonos testfelépítésű csészékkel. Ez esetben a méret és a falvastagság lehet a megkülönböztető szempont. 6, Tölcséres nyakú, éles vállú, nyomottgömbös testű az a töredék, mely bekarcolt díszítése alapján nagy valószínűséggel a Gáva-kultúra karélyos peremű edényeihez 70