A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Hajdú Ildikó: A hegyaljai borászat társadalmi beágyazottsága

használják. Megjelenik a beágyazottság különböző társadalmi tényezők függvényében sajátos jellemzőkkel, illetve tulajdonságokkal bíró fogalma. Az általuk szerkesztett „

Structures of Capital' (1990) című tanulmánygyűjteményben, a gazdasági cselekvésnek már kognitív, kulturális, politikai és társadalomszerkezeti (strukturális) tényezőktől való függését különböztetik meg. A gazdasági változások ezen alternatív szemléletmódja szerint „a gazdasági intézmények teljesen egybeolvadnak a társadalmi viszonyokkal".

4 A gazdaság, illetve az egyén gazdasági cselekvését gyakran ezen területek összefonódása együttesen befolyásolja, épp ezért számos külső vagy épp belső tényező hatására megjelenő változások nem sorolhatók konzekvensen egyik vagy másik társadalmi terület alá. Jelen munkában ezen jellemzők közül néhány kiemelésével világítok rá arra, hogy a hegyaljai borászat gazdasága esetében sokkal inkább a kognitív, strukturális, politikai vagy kulturális beágyazottság egyes területeinek dominanciájáról, semmint egyedüli meghatározó szerepéről beszélhetünk. A gazdaságban megjelenő egyén tehát a gazdaság, társadalom különböző színterein eltérő szerepekben jelenik meg, miközben gazdasági cselekvését kognitív, kulturális, strukturális és politikai beágyazottsága vezérli. Ennek a beágyazottságnak egyik példájaként lehet megemlíteni a tokaj-hegyaljai borászatot, ahol a rendszerváltást követően a korábban egységes és pár szereplős gazdasági organizáció külső és belső tényezők hatására egy többszörösen összetett struktúrává alakult, és a hazai gazdasági szereplők gyakran évszázadokra visszanyúló hagyományok, valamint új, külföldi trendek kereszttüzében alakították ki gazdasági magatartásukat. Ezen összetett folyamat világít rá a legjobban a gazdaság, társadalom és kultúra egymással kapcsolatban álló és egymásra hatást gyakorló területeire, illetve a beágyazottság kérdésére. Kognitív beágyazottság A kognitív beágyazottság fogalma szerint a szellemi folyamatok strukturált rendszeressége korlátozza a gazdasági gondolkodást, „a cselekvő egyének pszichológiai sajátosságaira tekintettel korrigálja a közgazdaságtan által feltételezett racionális cselekvő képét."

5 A fogalom kialakulása visszanyúlik a kognitív pszichológia és döntéselméletek nézeteihez, valamint a közgazdaságtan behaviorista ágához, mely szerint a gazdasági szereplők a piacon sosem rendelkeznek teljes körű információkkal. A gazdasági szereplőkkel szemben megfogalmazott jellemzők, mint a tökéletes racionalitás, teljes és ingyenes informáltság, korlátlan problémamegoldó és számítási képesség, egycélúság stb. a valóságban nem léteznek.

6 Ennek a hiánya determinálja a közösség tagjainak gazdasági cselekvéseit. A fogalom egyrészt felhívja a figyelmet az egyének és az együttműködő szereplők korlátozott képességeire és lehetőségeire, a neoklasszikus közgazdasági megközelítések által feltételezett szinoptikus racionalitás alkalmazására, másrészt elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a gazdasági szereplők milyen mértékben vannak tudatában érdekeiknek és korlátozott kapcsolataiknak. Feltételezhető-e, hogy az egyének, a cégek és még az osztályok is megfontoltak és meglehetősen éleslátásúak érdekeik követésében.

7 4 Zukin-DiMaggio 1990. 14. 5 Zukin-DiMaggio 1990. 15-16. 6 Szántó 1994. 141. 7 Zukin-DiMaggio 1990. 17. 482