A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Hajdú Ildikó: A hegyaljai borászat társadalmi beágyazottsága

Vizsgálatának egyik legjellemzőbb színtere a piacnak, az egyén piaci magatartásának elemzése. Ha a tokaj-hegyaljai borászat piacát tekintjük, az indusztriális társadalmakra jellemző összetett, gyakran a globalizáció láthatatlan hatásaival átszőtt, gazdasági területet találunk, mely ugyanakkor a piacot működtető helyi közösségek által létrehozott jogszokásokban és törvényi szabályokban is rögzített hagyományok sorára épül. A hegyaljai borászat kilépett a paraszti vagy mezőgazdasági társadalmakra jellemző gazdasági keretek közül, és a rendszerváltást követően felálló új gazdasági helyzetben, új gazdasági szereplőkkel és piaci helyzetekkel strukturálódó gazdasági tevékenységgé vált. Az előző rendszer, illetve történelmi múltja átértékelésével teremtette újra gazdasági viselkedését. A rendszerváltást követően a piaci változások innovációk sorát indították el. A hazai borászat egy új bortípussal és készítési eljárással találkozott a megtelepedő külföldi befektetők, illetve az átalakuló hazai fogyasztói ízlés révén. Ugyanakkor az egyes gazdasági szereplők helyzete is gyökeresen átalakult a társadalmi és legfőképp gazdasági struktúra teljes átszervezésével. A korábban a Borkombinát és termelőszövetkezetek által működtetett gazdasági rendszer helyébe egy kapitalisztikus, számos gazdasági szereplővel bíró, összetett gazdasági struktúra lépett. Új kapcsolati hálók, illetve a kapcsolati hálókban részt vevő „régi" személyek „új" szerepekben jelentek meg, az újonnan felbukkanó gazdasági szereplők mellett. Ebben a folyamatban az információs csatornákat is eltérő alapokon kellett újjászervezni. Az útkeresés épp ezért nemcsak a konfliktuskezelés, illetve a konfliktusok hatása alatt szerveződő gazdaság problematikáját, hanem a kognitív folyamatok és az információhiány kérdéseit is megvilágítja. Az egyik legmeghatározóbb konfliktust a reduktív technológia hazai megjelenése generálta. A technológia földrajzi környezeti kihívásokra reflektáló technikai újítás eredménye, amely képes volt a bor iránti keresletet a divat formájában új irányokba terelni. A benne rejlő gazdasági potenciál miatt a külföldi gazdasági szereplők érdekeik alapján hazánkban is meghonosították azt, mely alapjaiban rengette meg a hazai borászatot. A régi, oxidatív technológiát alkalmazó borászok úgy érezték, hogy „ ezzel a kicsik alól azonnal kihúzták a talajt, mert innentől kezdve elértéktelenedett volna az összes meglevő pince, annak fahordós tárolótere, meg ugye csak az rúghatott volna labdába, akinek kóracél tartályai vannak, meg hűtőberendezése van... ennek külön épület kell, meg hőszigetelni kell, mert ez pincében, annak méretei miatt nehezen valósítható meg. Tehát ezzel elindult egy ellenállás a reduktív technológia ellen. "

8 Két ellentétes irányzat ütközött össze a hegyaljai borászat strukturális változása során, amelyet tovább erősített az új technológiának az idézetben is említett költségessége. Ezen dichotómia bár mára már kezd feloldódni, ma is jelen van és időközönként a hagyományokkal való szakítás szinonimájaként jelenik meg. A borászok egy „ortodox" csoportja továbbra is a hagyományos technológiával dolgozik, fahordóban, pincében érleli a bort. Egyedüli változást az jelenti, hogy a szőlő nem a pincében forrja ki magát, így oda annak ideje alatt is le lehet menni. Ezzel elkülönül a vendégek fogadására egész évben nyitott pince a feldolgozó, érlelő pincétől, különválik a két munkafolyamat színtere. A borászok ezen rétegével szemben a többség már alkalmazza a reduktív technológiát, gyakran az aszúhoz készített alapbornál is. Vagyis „most már mindenki tudomásul veszi, hogy az alapbort valóban szabályozott, reduktív körülmények között kell előállí8 MF040409, Tarcal 483