A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Goda Gertrud: Egy művészi pálya miskolci állomásai. Wieszt József (1951-2007) grafikusművész munkássága a Herman Ottó múzeum gyűjteményének tükrében

1986-ban Lipcsében a Grafikai Vásáron, de a német kapcsolatok keretében 1994-ben Wendlingenben és Adelbergben, majd Svájcban, 1996-ban Sorans-ban, Neuchatelben is sikeres tárlata volt. Az utolsó alkotó évtizedében talán a festés került nála előtérbe. Sokan érdeklődtek müvei iránt, gyűjtötték munkáit, s kívülállóként sikeres művésznek látszott. De festményei elárulják, nagyon mély bánattal küszködött. A Napra nap című festményén a résnyire felhúzott redőny mögötti monotónia, vagy a szemétre vetett Karácsonyfa árvasága sorstragédia erejű művek. Látogatásokra, találkozási alkalmakra vissza-visszatér Miskolcra, de a két hűséges barát: Kárpáti László és Kovács Bertalan 2005-ben kiállításra is visszahívja. A lillafüredi Palotaszállóban főként grafikáiból mutat be egy kamaraanyagot, ezt követően pedig a Miskolci Egyetemváros Továbbképző Intézetében szinte egy életmű-tárlata volt. Több szinten sok-sok munka, festmény és rajz bizonyította Wieszt József gondolattal teli, érett művészetét. Bizony elgondolkodtató volt, hogy Miskolc város kiállításokra szakosodott intézetei miért mentek el közönyösen úgy e tárlat mellett, hogy meg sem nézték azt? Talán nehéz szembesülni azzal a társadalmi problémával, amit Wieszt felvetett? A szénbányák megszüntetésével munkanélkülivé vált övéivel, a zűrzavarkeltés közepette a közösség javainak eltékozlásával, amit egyéni fájdalomként élt meg? Múzeumunkba került legutolsó munkája - még akkor is, ha az „csak" egy csendélet szimbolikájával nagyon sok mindent elárul. Az asztalon maradt vörös ceruza hegye kicsorbult, messze elveszett, a tubusba zárt „trikolor-szín" nem képes kiszabadulni! (Festő csendélet, 2005.)

2' Idejekorán, hosszú vezekléssel járó fájdalmas véget szánt önmagának. 2007. november 2-án, halottak napján érte utol a halál. A tehetséges, „kései reneszánsz" művész pályájának csak kisebb fele kötődött Miskolchoz. A múzeum ezt a reménnyel teli kezdetet és a pályára állás meggyőző dokumentumait egy-egy műalkotásban őrzi nagy szeretettel annak az utókornak, amely majd messzebbről fog visszatekinteni ezekre a különös, ezredfordulós évtizedekre, s kíváncsi lesz annak művészi megörökítésére is. THE ROLE OF MISKOLC IN AN ARTISTIC CAREER József Wieszt's works in the collection of the Herman Ottó Museum József Wieszt (1951-2007) was bom in Dorog, the son of a German mining family with a Hungarian identity. He studied at the Teacher's Training College in Eger. His talent and diligence were noted during his student years. Wieszt was drawn to classical graphical techniques, of which copper engraving, drypoint and aquatint were the ones closest to his artistic disposition. He arrived to Miskolc, the centre of Hungarian graphic arts, in 1973 and soon distinguished himself with his works. He was awarded a Derkovits Grant between 1982 and 1985. In 1983, he won the prize of the Art Printing Company and in 1984, he received an invitation to the artists' colony in Vologda (in Russia). His first independent exhibition was held in Miskolc in 1985. Between 1986 and 1989, he lived in Szentendre. He later moved to Dorog, where he installed a studio for himself, and worked there in seclusion. He played an active role in the Esztergom Artistic Guild, of which he acted as president between 1991 and 2001. His works were predominantly 21 HOM Ltsz. 2007.119. 448