A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején
város szokott engedélyt adni az irtásokra. A város mészárszékét a földesúr valóban elvette, azt vallották, hogy a mészárszékből minden darab marhából másfél vagy két font húst az iskolamesternek és/vagy a bíráknak adtak. A fenti pontokon kívül azt is megvallották, hogy a földesúr túl későn osztotta ki közöttük a szántóföldeket, ezért nem tudták megszántani, a szentpéteri csordát három napra Szirmabesenyőre hajtatta a földesúr, a városházát, a városon kívül lévő lakosok költségén emelt kocsmát, mészárszéket az uraság tisztjei elvették. A város által fizetett 800 forintot Dráveczki úr emelte fel 1000 forintra. 1773. január 27-én a per további tanúk meghallgatásával folytatódott, a vármegye részéről ezúttal is Almásy alispán vett részt a tanúvallomások felvételekor. A kérdések nagyjából a korábbiakat ismételték meg, néhány ponton tértek csak el. Ilyen volt például az, hogy megkérdezték a tanúktól, igaz-e, hogy az uraság Dráveczky inspectorsága alatt Török Bálintot erőszakkal tette meg a város jegyzőjének, aki a városházán a „város leveleit" gyakran forgatta, sőt elvitte. Soós György, a város akkori kocsmárosa, azt vallotta, hogy ő maga látta Török Bálint jegyzőt, amint gyakran egyedül, bezárkózva a városházán volt. Sőt egyszer azt is látta, hogy a jegyző a városházának az ajtaját nyitva hagyta, ekkor a tanú bement és a városi jegyzőkönyvet kinyitva találta, belőle néhány lapot valaki, nyilván a jegyző kivágott. A tanú ezt elmondta Debreczeni Sámuelnek, a város akkori bírájának, aki jött is azonnal „a süvegét földhöz verte, mondotta, hogy oda vagyunk." 22 Mindnyájan azt vallották, hogy Török Bálintot a város akarata ellen helyezte a nótáriusi hivatalba a földesúr. A város 1759-ben alázatos hangú levelet írt a földesúrnak, az 1773-as per anyagához ezt is csatolták, ui. a városi jogok csorbításának egyik példája volt, hogy a szabad jegyzőválasztás jogától is megfosztották a várost: „méltóztasson olly kegyes rendelést tenni, hogy valami a régi időktiil fogva eddig, úgy annak utána is excellentiád és szegény városunk közönséges hasznaira vigyázó nótáriusnak megfogadásában szabad ususunkban meghagyatassunk, s maradhassunk. Nem kérünk kegyelmes uram lehetetlen dolgot". 2 3 1779-ben a város újfent összeírta panaszait a földesúr ellen, 2 4 de sérelmeik okozójának nem a földesurat tartották, hanem annak tiszttartóit. Lehet, hogy tényleg naivan azt hitték, földesuruk mit sem sejt a visszaélésekből, de valószínűbb, hogy ez taktika volt a város részéről. Nem gondolom, hogy komolyan hihették, bármi történhet Szirntay gróf engedélye nélkül, inkább az alázatos hangú, a tiszttartókat ostorozó levél a földesúr nagylelkűségére apellált, bízva abban, hogy kedvezményeket kaphatnak ez által. 21 pontban foglalták össze panaszaikat. 1. Mivel a Sajón nem volt híd, ezért a város, nemesek és nem nemesek közösen két hajót építettek, hogy a folyón túl fekvő szántóföldjeiket, rétjeiket, káposzta- és kenderföldjeiket művelni tudják. 1777-ben, mivel a régi hajók már rossz állapotban voltak, a nemesek és nem nemesek közösen új hajót építtettek 40 rénes forintért. Praóz Ignác, a földesúr inspectora és fiscálisa, Lőcsey magukhoz hívattak egy városi tanácstagot, és 5 rénes forintot adtak neki a hajókért, akit, mivel nem akarta elfogadni, veréssel fenyegették, és erőszakkal átadták neki a pénzt, a hajókat pedig elfoglalták. A hajókat visszakéri a 22 B.-A.-Z. M. Lt. Sajószentpéter jegyzőkönyve, V. 198. 24. kötet. 97. 23 Borsod-Abaúj-Zcmplcn Megyei Levéltár, Sajószentpéter jegyzőkönyve, V. 198. 24. kötet. 104. A kérelmet teljes terjedelmében közli Tóth 2007. 188-189. 24 Apanaszos beadvány szöveget közli: Tóth 2007. 214-219. 278
