A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején

város, visszafizeti az 5 forintot, mert ugyan a földesúr megengedte, hogy ingyen járjanak rajta, de félő, hogy ez egy-két évig lesz csak így. 2. A kocsmáitatás joga régi időktől fogva a várost illette meg. Az egységes urbárium is úgy rendelkezett, hogyha a városnak van kocsmája, a földesúr csak vendégfogadóban árulhatja a borát. Azonban a két vendégfogadón kívül 14 kocsma működik a városban, közülük kilencet az urbárium után állítottak fel, emiatt a városnak alig van haszna a kocsmáltatásból. Ezért kéri a város, hogy a két vendégfogadón kívül zárják be a többi kocsmát, és a város kocsmájában áruljanak csak bort, sört, pálinkát. 3-4. A földesúr tisztje sokkal több robotot követel, mint amennyit az urbárium előír, ráadásul arról is panaszkodnak, hogy nem jegyzik fel pontosan a teljesített robotot. 5. A földesúr hajdúja minden „kicsiny okért" megvereti, káromolja az embereket. 6-7. A földesúr tisztje, amikor akarja, elbecsültetheti a lakosság házát, vagy elveszi a földet és a rétet. 8. A tiszt a szőlős gazdákkal olyan szőlőpásztorokat fizettet, akit a gazdák akarata ellen helyezett oda. 9. A legelőből és a rétből is elfoglalt a tiszt a földesúr számára. 10. A városnak 3 országos vásár tartására volt engedélye, ebből komoly bevétele származott. Ettől a jogtól a földesúr megfosztotta a várost, és csak a heti vásár vám maradt meg, de ezt a város a bírónak átengedte. Vagyis az árusok helypénzét a bíró szedte be, de a földesúr tisztje ezt is elvette. A város azt kéri legalább ezt kapják vissza, hiszen „az urasságnak semmi haszon be nem mégyen, hanem a' tiszté lészen."

2

5 11. Az urbárium bejövetele előtt a bíró használatában volt egy rét, amiért ezt Bíróság rétjének nevezték. Ezt a rétet az úrbérrendezés idején a lakosok rétjéhez csatolták, ennek ellenére a lakosok ezt továbbra is a bírónak engedték át. De Praóz Ignác inspector elvette a bírótól, és bizonyos Devill kapitánynak adta. Ennek visszaadását kéri a „szegénység". 12. Az úrbérrendezéskor minden nyomásban a város hasznára három köböl alá való földet mértek ki, de azóta egy nyomásban se vethetnek ennyit. 13. A földesúr árendás mészárosa a lakosok rétjéből 5 vagy 6 embervágó rétet magához vett, a földesúr tisztjei az ő pártjára álltak, és nem kapták vissza a rétet. 14. A kukoricaföld, a káposztaföld után dézsmát kell adni, de ezen felül még taksát is beszednek tőlük, a taksa pedig évről évre több. 15. Mivel a rét egy tömbben lett kiadva a lakosoknak, akik ezen nem tudtak megegyezni, és mindig civakodtak rajta, de a földesúr nem engedi felméretni. 16. A földesúr tisztjei a városháza és a nótárius házáért is taksát fizettetnek, ráadásul a nótárius háza után sem föld, sem rét nem tartozik, mint más helységben ez szokás, ezért azt kérik, hogy földet és rétet is adjanak a házhoz. 17. Alig lehet a pásztorságra embert találni, mert a korábbi szokásokkal ellentétben, a pásztoroktól robotot és a házaik után taksát követelnek. Kéri a város, hogy engedjék el a pásztorok adóját, vagy adjanak két házhelyet a pásztorok számára építendő házaknak. 18. A remanentiális (maradvány) földeket korábban kiosztották a lakosok között, akik szívesen felvállalták és megművelték, de a tiszt elvette tőlük „és ollyanoknak adta, akik se királyt, se nemes vármegyét, sem az urasságot nem szolgálják, holott a szegénység közül, akik bírták, örömest megszántották volna."

2

6 25 Tóth 2007. 217. 26 Tóth 2007. 218. 279