A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején
Antal őnagyságához mint nagykegyességű atyokhoz és patrónusához belől megírt Szent Péter várossá lakossainak alázatossan nyújtott instantiájok." A vizsgálat során, amikor a lakosok beszámoltak a korábbi szerződés szerinti, pénzben történő adózásukról, a következő kérdést tették fel a tanúknak: „Tudja-e a tanú bizonyossan, hogy midőn ezen follyó 1771-dik esztendőben Szent György havának 24dik napján Szent Péter várossá méltóságos gróf Szirmay uraság praefectusával tekintetes nemzetes és vitézlő Dobay Sándor úrral a dézsma kortsma árulás és robot iránt ezer Rhénes forintokban kontraktust kötött, azon ezer Rhénes forintokba nyilván és világossan odaértette és kötette-e a szent péteri pincéktül ezelőtt desumálni 1 7 szokott pince taxát is vagy sem?" Négy tanút hallgattak meg, nemes Bálás Lászlót, a város jegyzőjét (37 év körüli) és nemes Uj Jánost, a város főbíráját (60 éves), illetve a város bíráit: Aranyassy Ferencet (67 év körüli), Petróczi Andrást (60 év körüli). A bírák minden jelen voltak 1771. április 24-én, amikor Dobay Sándor praefectusa Sajószentpéter város népével 1000 forintokban a dézsma korcsma árulás és robot iránt szerződést kötött, s eskü alatt egyöntetűen azt állították, hogy az 1000 forintba nem értetődött bele a szentpéteri pincék utáni pincetaxa. Mivel földesurukkal, gróf Szirmay Józseffel nem sikerült a konfliktust megnyugtatóan rendezni, ezért a lakosok másodszor is a királyi biztoshoz fordultak, bízva abban, hogy panaszukat orvosolni fogják. 1 8 Amint az a kilenc kérdőpontos vizsgálatból is kiderül a város egy összegben fizette adóját, vagyis a természetbeni adókat pénzben váltotta meg. Korábban hol 300, hol 400, később 800 magyar forintot fizetett a város robotváltságként, majd ezt az összeget 1760ban Dráveczky Ferenc, a földesúr inspectora 1000 forintra emelte, „ez iránt vélünk contractusra lépett". Ezelőtt nem adtak földesúri gabonából, búzából dézsmát, és a kontraktus sem tett róla említést, hogy adniuk kellene, hacsak a tudtuk nélkül ezt a tiszttartó nem írta bele a szerződésbe. 1769-ben Dráveczky úr azt állította, hogy az 1000 forintos adóból 200 forintot dézsma gyanánt fizet a város, de a város ezt nem fogadta el, bizonyítékul idézték a korábbi földesurat, az „öreg méltóságos grófot", aki azt mondta, hogy a város földjeihez neki semmi köze sincs, így dézsmát sem követel utána. Ennek ellenére Dobay Sándor, a földesúr praefectusa az elmúlt két-három esztendőben dézsmát szedett tőlük, még pedig kilencedet, amit korábban egyáltalán nem adtak, csak a szőlők után fizettek tizedet. Ráadásul a kilencedet úgy szedték be, hogy azt állították, az 1000 forintos árenda azt magában foglalja. Sérelmezték, hogy 1769-ben Molnár Ferenc akkori praefectus „hatalmasul rajtunk pincze taxákat szedett", ami korábban nem volt szokásban, kénytelenek voltak kifizetni, holott úgy vélik, az 1000 forintba ez is beleértetődik. Ezt maga a praefectus mondta korábban, amikor az árenda összegét felemelte. 1771-ben Molnár Ferenc praefectus beszedte az 1000 forintot, majd a következő praefectus ugyanebben az évben újból beszedte. A lakosok csak azzal a feltétellel maradtak meg az 1000 forintos kontraktus mellett, holott az egységes urbárium a természetbeni adókat írta elő, ha a pince taxát is magában foglalja, ezt azonban mégis beszedte a várostól, amiért a vármegyéhez fordultak a lakosok visszakövetelve azt. A vármegye jogosnak ítélte a város követelését, de a földesúr nem fizette vissza, és nem is akarja visszafizetni. 17 Itt: levonni. 18 B.-A.-Z. m. Lt. Sajószentpéter jegyzőkönyve, V. 198. 24. kötet. 40-47. 276
