A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején
hogy a város szerződést kössön földesurával, ha az kedvezőbb számára, de úgy tűnik, a földesúr nem akarta pénzben kérni az adókat az úrbérrendezést követően, sőt minden korábbi kiváltságtól igyekezett megfosztani a település társadalmát, s ez sorozatos konfliktus forrása lett. A földesúr tiszttartója ellen a lakosok panasszal éltek Szirmay grófnál, a vármegyénél, sőt Brunswick Antal királyi biztosnál is. 1772. augusztus 27-én Szirmabesenyőn a kastélyban úriszéket tartottak, 1 6 ahol megvizsgálták a szentpéteri lakosok panaszát. A vármegyét Böller Mihály táblabíró képviselte, valamint Fáy Kristóf főszolgabíró, Csomós Mihály esküdt, Okolitsányi Antal, Ováry István és László táblabírák. Az úriszékre beterjesztették azt a panaszos levelet, amit a város lakosai Brunswick Antal királyi biztoshoz írtak. A levelet érdemes szinte szó szerint idézni, az elkeseredés nagysága jól érzékelhető a sorokból: „Méltóságos királlyi commisarius úr, mindenkori kegyes atyánk, patrónusunk! Reánk következet és minden napon beniinket nyomorgató sorsunknak elnyomatattott és utolsó pusztulásunkra célozó állapotunknak okául mindenek felett magunkat és magunk vigyázatlan és tudatlanságát tehettyiik, mivel mindjárt urbáriumnak csinálása kezdetével, ha mint mások nagyságodhoz folyamodtunk volna, most már csendeségben volnánk, de minthogy fel sem tettük azt, hogy nemes vármegyénkben behozott urbáriumbúi minekünk illy nagy megromlásunk történyen. Magunk előtt viselvén és szemünk előtt forgatván mindenkor aztat, hogy mostan irgalmassan országló fölséges aszonyunk ezen kiadott és kiadandó urbáriuma által egyenesen és egyedül maga adófizető népének tetemesképpen leendő megkönyebbiilését vitetti véghez, és a földesuraságoknak kiilömb és külömb kigondolható szín alatt vagy rajtok való vagy következendő elnyomatattásaitúl előre kiványa megoltalmazni. De boldog Isten kivált és főképen az urbárium felálitásátúl fogva nékünk minémű ellenkezőt kelletik naponként tapasztalnunk és régi virágzó uzusaink és szabadságunk, jövedelmecskénk miképpen törültettenek és vétettenek el méltóságos gróff földesurunk Szirmay Jósef őnagysága által [...] Minthogy pediglen jó kegyes méltóságos urunk, tudgyuk azt bizonyossan, hogy ezen mi elnyomatattott nyomorult sorsunknak egyedül nagyságod, mint aki ezen dologban fölséges aszonyunk képét viseli, megorvoslója lehet. Megalázuk azért magunkat az földnek poráiglan nagyságod lábaihoz mélly alázatosságal leborulván és esedezvén azon. Méltóztasson nagyságod szegény lakóhellyünket nem úgy, mint valamely félre hellyen lévő alávaló falucskát, hanem mint régi királlyoktúl és sok száz esztendőktűi fogva privilegiált és azótátul fogva szüntelen fentálló külömb és külömb földesuraknak kezein megfordult és nyomorúságokon s változásokon által esett, még is ez ideig szabadságait sokakban fentartott jus gladiummal bíró transennális és contractionális nagy terhet viselő várost kegyessen gondolni és az szerint ezen, nyakunkon lévő sérelmes és megromlott állapotnak orvoslásával régi sorsunkban s állapotunkban viszatenni, hogy továbbá is fölséges aszonyunknak alázatos és hasznos jobágyai lehessünk és városunk régi virágzó állapotyában és szabadságában maradhasson, melly hozzánk mutatandó igazságos kegyességéért bizony az úr Isten fogja nagyságodat örökösön megáldani, mi pediglen nemzetrül-nemzetre terjedendő nagyságod jó hírét kegyességit terjeszteni meg nem szűnünk állandóul [...] nagyságod legkissebik alázatos hív szolgái, Sajó Szent Péter várossá mostani lakosai közönségessen. Méltóságos királlyi commisarius úr Brunsvik 16 B.-A.-Z. m. Lt. Sajószcntpctcr jegyzőkönyve, V. 198. 24. kötet. Az úrbéri konfliktus teljes anyaga ebben a jegyzőkönyvben áll. 275
