A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

Ennek a cölöplyuknak megtaláltuk a „párját" (s58) a toldaléképülettől közvetlenül nyugatra nyitott 4. szelvényünk keleti felében. Ez szintén az itt s54-gyel jelölt masszív szerkezetű habarcsos járószintbe mélyed, átmérője 50 cm, mélysége 40 cm, és az északi fal síkjától 90 cm-re helyezkedik el. Ez utóbbi cölöplyuk beásása szintén vágott egy vékonyabb habarcsos rétegcsíkot, mely a vastag járószint alatt helyezkedett el. Azaz az egymástól mintegy 4 m-re, az északi fal mentén elhelyezkedő cölöplyukak azonos szerkezetű talajba mélyednek bele. A cölöplyukak funkciója, úgy mint magának a habarcsos szintnek az értelmezése egyelőre még bizonytalan. A 4. szelvény déli felében, az s54 felett (+127,51 - 127,57 Btfm) egy átlag 6-10 cm vastag paticsos pusztulási réteget (s57) találtunk. Belőle nagyobbrészt vörös színű vagy rózsaszínes, 15. századi kerámiatöredékek kerültek elő (11. kép 5-7.). Ez a réteg, hasonlóan a habarcspadlóhoz északi irányba haladva elvékonyodik, majd eltűnik. A két réteg viszonya alapján s57 talán kapcsolható a habarcsos járószinthez tartozó épület pusztulásához. A 3. és 4. szelvények között emelkedő 1. pillér mindkét oldalán egy-egy kisebb, átlagban 1-1,5 m

2 kiterjedésű blokkokban tudtuk a templomfalak és a pillér kapcsolatát vizsgálni. A 4. szelvényben, az északi fal előtt megtalált 50 cm széles alapozási kiugrás (s59, +127,86 - 127,98 Btfm), az első megfigyeléseink szerint kötésben volt az 1. pillér keleti oldalán feltárt, kb. 40 cm széles alapozási kiugrással. Ez a pillér és a tőle keletre 9. kép. A 4. szelvény területén nyitott kutatóblokk (A szerző felvétele) templomfal 239