A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

húzódó templomfal egykorúságát mutatta. Az alapozási kiugrások találkozásánál nyitott kutatóblokkunkban tapasztaltak azonban némiképp felülírták a fenti megfigyelésünket. Az 1. pillér alapozásának alját a kutatóblokkban elért átlag -135 cm-es mélységben még nem találtuk meg. Maga az alapozás síkja lefelé haladva rézsűsen kifelé tart, azaz az alap szokatlan módon szélesedik. A metszetfalak tanúsága szerint átvágja az itt 25 cm vastag s54 járószintet, majd az alatta 10 cm-rel mélyebben futó vékony homokköves, habarcsos rétegcsíkot is, és a fekete altalajba mélyed. A keleti irányba haladó templomfal alapozása felettébb érdekes módon csupán mintegy 35-40 cm magas, és „ráül" az s54 habarcsos járószint felszínére. Ennek a falalapozásnak a síkja nem függőleges, hanem a templomfal irányába tart, azaz az alapozásnak egy lefelé keskenyedő árkot ástak. Ugyanakkor a falalap a pillér alapozásához képest utólag épült, és rátakar annak lefelé szélesedő keleti síkjára. Kérdés, hogy milyen célt szolgált egy olyan maximum 40 cm mélységű alapozás, mely fölé egy 8-10 m magas templomfal emelkedik? Meglepő továbbá, hogy az egymástól időben eltérő és más falazathoz tartozó alapozási kiugrások miért egyforma magasságban helyezkednek el? Kapcsolatban állhat-e ez a jelenség a modern kori tereprendezéssel, szintsüllyesztéssel (9. kép)? A 3. szelvény területén a kis kutatóblokk mélyítése során azt tapasztaltuk, hogy az 1. pillérnek a nyugati oldalán nincs alapozási kiugrása. Alapozása közel függőleges, csak egy enyhe hasasodás figyelhető meg a falazat síkjában. A pillér északi végében folytatott rétegmegfigyeléseink szerint a 6. szelvény pénzekkel keltezett felső rétege közvetlenül az alapozási kiugrások alatt helyezkedik el. E réteg alatt, de az s47 és s54 szintek, és s57 pusztulási réteg felett, egy másik habarcsos felszín (s60) is jelentkezett, melyet szerkezete alapján inkább építési rétegként azonosítottunk. Ez kissé felfut a pillér alapozására, de egyértelműen annak építési rétegeként nem vehetjük számításba. Az 1. pillértől nyugatra lévő templomfal helyzete azonban több érdekességet is mutatott ill. kérdést vetett fel. Szétbontva a lábazati kiugrás alját, alatta a falhoz kapcsolódó alapozási kiugrást itt nem találtunk. A lábazat föld alatt lévő vakolatlan része azonban már csak elvétve tartalmaz követ, elsősorban földdel van kitöltve. Megállapíthattuk, hogy ez elválik a pillértől, és ahhoz utólag épült hozzá. Maga a lábazati kiugrás egészen az s47 habarcsos szintig nyúlt le. Elbontását követően mögötte ill. alatta egy zöldes színű, homokkő tömbökből épített falazatot találtunk. Ennek a falnak egy 20-25 cm-es visszaugrása figyelhető meg, melyre a lábazati kiugrás támaszkodik. E visszaugrás magassága tehát megegyezik az s47 járószinttel, sőt úgy tűnik, hogy s47 a visszaugrás előtt, az egykor ott állhatott falra felfutva(l) ér véget. Azaz ez a szituáció a s47 habarcsos szint és a homokkő fal egykorúságát mutatta. Átvágva s47-t megfigyelhettük, hogy a templomfal külső síkja a lábazati kiugrás síkjának vonalában halad lefelé. A falban itt szabályosan rakva mutatkoznak a nagyméretű homokkő tömbök (10. kép). A 20-25 cm vastag s47 járószint alatt, a mai felszíntől mért -90 cm-en (+126,99 - 127,02 Btfm) egy újabb habarcsos, építési réteg (s83) maradványait fogtuk meg. Ez a réteg szintén felfut a homokkő fal síkjára, azaz érdekes módon ez is egykorúnak tekinthető vele (9. kép). A további mélyítés során s83 alatt már csak a fekete színű, őskori leletanyagot tartalmazó, altalaj jellegű réteget találtuk, melybe a homokkő fal további szabálytalanul rakott, alapozási jelleget mutató tömbje mélyed. 240