A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Wolf Mária-Horváth Antónia: Középkori templom és temető Alsózsolca határában
Az ossarium A templom északi fala mellett egy 2,6x2,6 m-es, 1,55 m mély csontgyűjtő gödör került elő. Alját a templom alapozási árkának legalsó szintjével egy mélységben leltük meg. Feltárásakor építményre utaló nyom nem mutatkozott. Közvetlenül mellőle került elő a 108. sír. Szélén néhány kő jelentkezett. Falusi templomaink esetében nem ritka, hogy ossariumként a templom fala mellé vagy ettől kissé távolabb ásott gödrök szolgáltak, 5 0 esetleg korábban épült, eredeti funkciójukat vesztett helyiséget használtak erre a célra. 5 1 A kemeji osszariumból néhány 15-16. századra keltezhető cseréptöredék, valamint koporsószögek kerültek elő. Az osszarium méretei és mélysége, valamint a bennük talált, erősen korhadt csontok arra engednek következtetni, hogy hosszú időn keresztül használták. Temetkezési szokások A feltárt területen 106 temetkezést bontottunk ki. 5 2 Ez nagy valószinüséggel csak kis része lehet az eredeti temetőnek. Erre mutat az is, hogy a szentély északi oldalán elhelyezkedő ossariumban nagy mennyiségű csontot, a sekrestye déli oldalán pedig több, meglehetősen ép koponyát találtunk. További sírok jelentkeztek a keleti oldalon, a szentélytől kissé távolabb is. Ezek kibontására azonban már nem maradt időnk. A sírok többsége a templom körüli temetőből került elő, a templom belsejében mindössze kettőt leltünk. A másodlagosan előkerült csontok alapján valószínű azonban, hogy eredetileg itt is több sír lehetett. Figyelembe véve tehát a feltárt sírok számát, a temetőrészlet elemzéséből levont következtetések szükségszerűen hiányosak, olykor esetlegesek lehetnek. A templomfalak közvetlen közelében csak néhány sír került elő. Az északi oldalfal mentén három (104-106), a szentély keleti oldalánál pedig egy (103), a nyugati oldalon ugyancsak egy sír látott napvilágot. Ez utóbbit szintén csak részben tudtuk feltárni. A sírok többsége (75 sír) a templomtól dél-délkeleti irányban feküdt, meglehetős távolságra a falaktól. A sekrestye déli fala mentén viszont több sírt is ki tudtunk bontani. A templom falai alatt sem korábbi sírokat, sem településnyomokat nem találtunk. A 96. sír betöltésében, a koponya vonalában egy kézzel formált, kisméretű, császárkori bögrét leltünk. A temető területéről szórványként pedig egy bepecsételt díszű, ugyancsak császárkori edény több töredéke került elő. Mindez azt jelenti, hogy a templom építése idején a környezetéből enyhén kiemelkedő domb jó ideje lakatlan volt. Az erősen feldúlt, bolygatott temetőben a sírgödrök alakját csak néhány esetben, olykor csak részlegesen tudtuk megfigyelni (23, 25, 26, 24 = 27, 31, 87, 89, 90, 95, 101, 103. sír). Többségük nagyméretű, lekerekített sarkú téglalap alakú volt. A sírgödör a koporsónál, illetve a csontváznál jóval nagyobb, több esetben eltérő, a tájolásuk is eltért 53 (5. kép). A 95. sírnak nagyméretű, igen keskeny, a 103. sírnak pedig nagyméretű, téglalap alakú gödre volt. 50 Wolf 1985. 250.; Tari 2000. 227. további irodalommal. Szatmári 2005. 63. további irodalommal. Szekeres 2005. 259. 51 Fedémesen a korábbi sekrestyét használták ossariumként. Vö. Kovács 1967. 39. 52 A 24. cs a 27. szám ugyanazt a sírt jelöli, a 81 -es számot pedig tévedésből nem adtuk ki. 53 Hasonló megfigyelést tett Szatmári Imre a dccsci temetőben. Vö. Szatmári 2005. 2-3. kép. 150
