A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Wolf Mária-Horváth Antónia: Középkori templom és temető Alsózsolca határában
A temető 106 sírjából 10-ben találtunk koporsóra utaló famaradványt (10, 12, 14, 15, 26, 31, 44, 91, 92, 103). Koporsóvasalást (55. sír) egy esetben, vaskapcsokat pedig további két sírban (101, 102.) leltünk. Koporsószögeket 32 sírban (10, 13, 15, 16, 26,31, 34, 36, 39, 43, 47, 54, 56, 59, 62, 63, 70, 74, 80, 82, 85, 87, 88, 92, 94, 95, 96, 99, 100, 101, 103,106.) találtunk. Szögek és famaradványok nagy számban kerültek elő szórványként a temető területéről is. A 26. sír esetében a koporsó, amelyet négy sarkán, valamint hosszabbik oldalainak közepén egy-egy nagyméretű szög fogott össze, csaknem teljes egészében megfigyelhető volt. A sírgödör itt is jóval nagyobb volt a koporsónál, jobb alsó sarkában egy nagyobb kő helyezkedett el (6. kép). A 87. és a 95. sírban a koporsót éppen az itt talált szögek helyzete alapján rekonstruálhatjuk (7. kép). Mindazonáltal olyan sírokban is leltünk famaradványokat, amelyekből nem kerültek elő szögek (12, 14, 44, 91. sír). Valószínű tehát, hogy a temetőben nemcsak szögekkel összefogott koporsókat használtak. Teljes koporsót találtunk a 103-as gyermeksírban. Az összefüggő famaradványok a csontváz felett és mellett kerültek elő. így valószínűsíthető, hogy a sírban fekvő kisgyermeket nyitott, tetejével lefelé fordított ládaszerű koporsóval borították le a temetéskor. Az 1 cm vastag deszkából készített láda fala függőleges, alja pedig vízszintes volt. A láda alja a medence fölött 24, a koponya fölött 22 cm-re helyezkedett el. A csontváz alatt szerves anyagra utaló maradványokat, amelyre esetleg a halottat fektették volna, nem tudtunk megfigyelni. A sírgödör itt is jóval nagyobb volt a koporsónál. Hasonló ládakoporsókat, illetve temetkezési módot az Alföldön több temetőben is megfigyeltek 3 4 (8. kép). A különféle típusú koporsók használatát tehát általánosnak tekinthetjük a kemeji temetőben. Emellett azonban lehettek olyanok is, akiket egyszerű lepelbe, gyékénybe csavarva temethettek el, ahogyan erre a 107. sír erősen összeszorított mellkasa is utal. A feltárt temetőrészlet sírjai megközelítőleg azonos tájolásúak. Közöttük 9 csoportot tudtunk elkülöníteni. A legnépesebb csoport tagjait (40 sír) Ny-K 260-80° irányban helyezték el, amely megközelíti a templom tájolását. Megegyezik a templom tájolásával, azaz pontosan Ny-K irányú a következő, ugyancsak nagyobb csoport, amelyhez 24 sír tartozik. A többi, ezeknél jóval kisebb sírszámú csoport tagjait a K-Ny-i iránytól többékevésbé eltérő módon helyezték örök nyugalomra. Valószínűsíthető tehát, hogy a temető használatának idején a sírok alapvető tájolási irányát a templom szabta meg. Ugyanakkor egymástól viszonylagos távolságban is kerültek elő azonos tájolású sírok, amelyek iránya jelentősen eltér az általános Ny-K-itől (Ny-K: 225^15°: 31,59. sír; Ny-K 300-120°: 39, 70. sír). Nem gondolhatunk másra, mint hogy az azonos tájolású sírokat megközelítőleg azonos időben áshatták meg. 5 5 A templom belsejében a 91. sír tájolása Ny-K 255-75°, megegyezik több más, a templom körül megásott sír tájolásával. A 95. sír viszont D-E 168-348° irányú volt. Elképzelhető, hogy ez a temetkezés a templom pusztulása utáni időkből való, s tájolásának irányát a még látható nyugati fal adta. A vázak egy kivételével háton fekvő, nyújtott helyzetűek voltak. A 95. sírban nyugvó férfi felsőtestét a jobb oldalára, csípőtől lefelé pedig háton fekvőre igazították (7. kép). 54 Décsc. Csorvás. Gcllcrtcgyháza. Csccstó. Szentes-Kaján. Vö. Szatmári 2005. 120. további irodalommal. 55 Tettamanti 1975. 91.; Ritoók 2004. 119.; Ritoók 2005. 174.
