A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

Az S2 szakáiháti gödör csak házi kerámia töredékeket tartalmazott: behúzott szájú, gömbös testű fazék peremtöredékeit, továbbá behúzkodott felületű, illetve köröm- és ujjbenyomkodással díszített edények darabjait. Az S4 szakáiháti gödör egy extrém vastag falú (2,3-2,7 cm) tárolóedény alját (4,7 cm vastag), valamint hasának mintákba rendezett beszurkálással díszített darabját rejtette. Emellett az objektumban megtaláltuk különböző vastagságú, széles szájú, perem alatt lyuksoros edények (legalább 3) töredékeit, ugyancsak széles szájú, bütyökdíszes fazék darabját, illetve egy tárolóedény nyakát és hasának felső részét derékszögben törő ujjbenyomásos bordadísszel és beszurkálással díszítve. A finomkerámia köréből említésre méltóak a sötét színű, vékony falú, fényezett felületű tálak és egy bomba formájú edény darabjai, valamint egy pirosas színű, sűrű, sorokba rendezett beszurkálásokkal díszített töredék. A három szakáiháti objektumból két hidrokvarcit és egy üveges kvarcporfír pattinték, valamint egy őrlőkő töredék is előkerült.

8 A fent leírt leletek alapján Mezőkövesd-Meleg-oldal neolitikus településrészleteit valószínűleg a késői AVK, illetve a korai vagy „klasszikus" szakáiháti periódusokra keltezhetjük. Mezőkövesd-Nagy-fertő (M3-76. lelőhely) A terepbejárás során regisztrált második lelőhely (M3-76. lelőhely) szintén Mezőkövesdtől DNy-ra, a Nagy-fertő nevü határrészben található. Az M3-75. lelőhelytől 500 m-re DK-re, a vasúti sínektől ugyancsak DK-re, a Kánya-patak jelenlegi medrétől közvetlenül DNy-ra helyezkedik el (1. kép). A lelőhelyen 2002. május 21. és július 5. között végeztünk megelőző feltárást. Közel 7000 m

2 területet kutattunk meg, melyen középső neolitikus és késő rézkori települések maradványait találtuk (134 számozott régészeti jelenséget). A badeni kultúrához köthető jelenségek és leletanyag feldolgozását György L. már elvégezte (György 2008), így itt csupán a neolitikus jelenségekre térünk ki. A feltárás során azt a megállapítást tettük, hogy a neolitikus településrészlet teljes egészében a szakáiháti kultúrához tartozik.' Miután a rézkori és neolitikus közösségek települési jelenségei egymástól viszonylag jól elkülöníthető tömbökben kerültek elő, ezért csupán kevés olyan kisebb objektum van, melynél a jellegtelen töredékek miatt az őskornál pontosabb keltezés nem lehetséges. A leletanyag mosást és restaurálást követő átvizsgálása során azonban kiderült, hogy a feltárt terület ÉNy-i részének legszélső objektuma (SÍ 18, melyet vág az S99 és SÍ00 badeni gödör) az AVK-hoz köthető. Ezáltal kérdésessé vált több lelet nélküli, de neolitikusnak meghatározott (tehát korábban a szakáiháti kultúrához kapcsolt) objektum pontosabb időbeli helye. így a teljes feldolgozás előtt, ebben a jelentésben csak a fontosabb objektumokat, illetve a jellegzetes szakáiháti leleteket részletezzük. Az ásatási felületen három ENy-DK-i tájolású földfelszínre épített ház (1-3. objektum) oszlopnyomait találtuk meg, melyek 3-3 cölöplyuk-sorból álltak. Az 1. és 2. ház egy része egymással átfedésben, kissé eltérő tájolással került elő, míg a 2. és 3. házak, melyek 8 Terepbejárás alkalmával a telep központi részen találtunk egy szép obszidián magkövet, melyet előpengek leválasztásával pengék pattintására készítettek elő (M: 6 cm, talon átmérője: 4,5 cm). Szolyák Péter meghatározása. Segítségét ezúton is köszönöm. 9 L. a feltárásról készült jelentést (HOM Régészeti Adattár: 3341-03 számú dokumentum). 14