A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

hogy hány nyelven beszélt és milyen szépen fuvolázott.«" (Szőcs István, Kós Károly. In Varjú nemzetség. Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest, 1966, 6). Most egy kicsit még hosszabban idézem magát Szőcs Istvánt - szavai fontossága miatt. „Nehogy azt higgyük, hogy íróknál, tudósoknál szokásos bogarasságról van itt szó. Minden kis valóságelemnek könyörtelenül kényes és pontos számontartása mélyen összefügg az író látásával és müvei értékével. Igen, vannak müvek, amelyekben valóban nem számít néhány kilométer vagy hajszín. Kós Károlynál más a helyzet. 0 olyan, mint egy vizsgálóbíró, mint egy szigorú ügyész. Keresztkérdések alá veti a múltat: hogyan is mehetett végbe az a bizonyos esemény? Ezt mondják arról az időről általában, nos lássuk, hogyan nézhetett ki valójában az a dolog. Kós Károly pontosan rekonstruálja a múlt eseményeit. És ezért müvei nemcsak értékes regények, hanem mint történelmi kutató munkák, tudományos értékűek is. Nemcsak az ad tudományos súlyt könyveinek, hogy levéltárak, krónikák adataiból ellenőrzi a történelmi eseményeket és új részleteket derít fel. Hanem: a legjelentéktelenebbnek tűnő részletadatokból kiindulva, kitölti azokat a hézagokat, amikkel a történelemírás régebben nem foglalkozott. Hogyan éltek, beszéltek, mint gondolkodtak az események résztvevői, és főleg mi húzódik meg a történelem adatai mögötti Ami a krónikákban csak egy feljegyzett évszám, mit jelentett azoknak, akik átélték? A történelem általános, nagy vonalakban végbemenő mozgása mint fejeződik ki az egyes emberek lelki életében, ízlésének, szemléletének legegyénibbnek tűnő módosulásában? Úgy is mondhatjuk, a történelem eseményeit mindig próba alá veti a mai élet hétköznapjaiból ismert realitások tükrében (uo. 6-7). Ezek után már nem is feltűnő, hogy ha a történelem viharának kitett kisemberek figuráját maga teremti is, azok hús-vér emberek, s olyan családneveket viselnek, amelyek ismerősek és létezők - a Varjuktól kezdve - Kalotaszeg vidékén. A cselekmények színhelyére vonatkozó földrajzi nevek csak magyarul vagy magyar és román változatban szintén a reális földrajzi környezetből származnak. Ezeket elöljáróban az elkötelezettség, indíttatás és látásmód kialakulásához szükségesnek tartottam közölni. Kós Károly nyelvművészetéről „Kós írói nyelve, ez az Apáczai Csere Jánoson és az erdélyi naplóírókon nevelkedett és a kalotaszegi népnyelvbe oltott, amely egyszerre artisztikus és érzékletes, keményen koppanó és dallamos, s mindenek előtt tiszta, akár hegyi patakok vize" (Varró János, Kós Károly, a szépíró 111). „Az elbeszélés félig bibliás, félig népies nyelvezete nagyszerűen simul témájához, s nemcsak szép és tiszta nyelv, de ugyanakkor pompás korhangulatfestő hatása is van" (uo. 135.) Már korábban is idéztem Varró Jánost - éppen a Varjú nemzetség nyelvéről, a fenti két idézet mondanivalója valójában A Gálok című első elbeszélésére és a Budai Nagy Antal históriájává vonatkozik, de teljességgel érvényes a Varjú nemzetségre is. De továbbmegyek: Kós Károly minden szépírói művére is. Érdemes lenne a tudós, az építész, néprajzos írások nyelvével is összevetni a szépirodalmi alkotásokét. Ha szakmai nyelvezete modernebb is, az azonos eredet okán nem nélkülöz bizonyos sajátosságokat az idézettek közül sem. Ennek igazolására egy tanulmányrészletet idézek. „És végül a várost, mely hitet és kultúrát jelentett, megdönti egy nemzet, mely egy ifjabb hit és egy ősibb kultúra képviseletében hordozta fegyvereit.