A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)
Hasonlóképp a nyugati országok állami vezetése is a várostervezés irányításában - és legfőképp új városok alapításában - látta a megoldását főleg a lakáshelyzetből adódó társadalmi konfliktusok és szociális feszültségek enyhítésének. Ezek, a II. világháború után induló folyamatok 20 évvel később már általánosan megmutatták, hogy valójában a társadalmi problémákat nem oldják meg a városrendezési elképzelések. Az egyes társadalmi rétegek és csoportok áttelepülésével és átrendeződésével a társadalmi csoportok csak térbelileg változtatják meg helyüket, mellyel párhuzamosan gyakran újabb társadalmi problémák is megjelennek. 53 Ezen társadalomtudományi felismerés végül újabb paradigmaváltást eredményez az építészet társadalomértelmezésében. Az '50-es évek második felében Gutkind már hangsúlyozza, hogy a várostervezést társadalomkutatásnak kell megelőzni és megalapozni. Herbert J. Gans 1962-ben Wirth ökológiai determinizmusára reflektálva megjegyzi, hogy „a szociális lakótelep-építkezések tapasztalatai [...] megmutatták, hogy az alacsonyabb népsűrűség, az új épületek [...] még nem szüntetik meg az antiszociális vagy önromboló viselkedést [...] az ilyen viselkedés [...] csak a társadalmi hátrányok megszüntetésével számolható fel." 54 A városról és a városban élők társadalmi problémáiról való gondolkodás fokozatosan kétségbe vonta nemcsak azt, hogy a tervezés, hanem hogy a szociológiai, társadalomtudományi kutatások eredményei által vezérelt tervezés képes befolyásolni a közösségi életet. Ezen szemléletmódtól eltérően fejlődött a szocializmus politikai-ideológiai nézetein keresztül determinált hazai építészeti elképzelés, mely a közösség-szervezés, közösségi élet új útjait valósította meg. A szocialista várostervezés célja: „mindig csak egy és ugyanaz lehet: hogy a város lakossága számára egészséges, kellemes otthont nyújtson, a termelő munka részére a lakóterületeket nem zavaró, alkalmas helyet biztosítson a közlekedés, a vasút-, a kocsi-, a jármű- és gyalogosforgalomnak jól átgondolt hálózatot teremtsen, a lakosság ellátását, igazgatását, egészségügyét, kulturális és szociális életét, üdülését szolgáló közintézményekről és közművekről gondoskodjék, megnyerő, tetszetős város- és utcaképet alkosson és a természeti szépségeket és adottságokat érvényre juttassa." 55 Ezeket az elképzeléseket azonban az ipari termelés intenzív emelésének szándéka generálta. A szocialista Miskolc városfejlődésének társadalmi dimenziói Az építészetnek a város és társadalom fejlődésére adott reflexiója mutatkozik meg Miskolc 20. század második felében végbement városszerkezeti változásaiban. A társadalomban és gazdaságban a II. világháborúval kialakuló válság, a megjelenő új politikai ideológia hatása alatt, átformálta a társadalmat és új irányokban indította el a gazdasági fejlődést. A háború után, 1947-ben, rögtön megindult a károk felmérése és kezdetét vette az ország és így Miskolc újjáépítése, hároméves gazdasági terv keretében, melynek célja ,,[...] Magyarország gazdasági és szellemi felemelkedésének meggyorsítása, [...] demokratikus rendjének megszilárdítása [...] és a lakosság életszínvonalának javítása" 5 *' volt. 53 Szirmai 1988. 34-48. 54 Gans 1973. 85. 55 Sós-Faragó-Herman-Korompay 1959. 6. 56 1947. évi XVII. Törvény 1. §, a hároméves gazdasági tervről.
