A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)
kutat végül a város rabjaival ásatták meg. 76 Emellett a város védelmére Miskolc elöljárói négy darab vízipuskát készíttettek. Ezek beszerzésének igénye már korábban felmerült, de készítésüket akkorra halasztották, amikor a compossessoratus a camara által fog erősíttetni, 11 melyre végül 1800-ban került sor. A határozat szerint az újonnan beszerzendő vízipuskákat használás végett a fertály mestereknek osztották ki. Az ő feladatuk volt, hogy a puskákat tűz esetén a lehető leggyorsabban a helyszínre juttassák. 78 Ezek közül egy, a város oltalmazására megkívántató réz vízipuska elkészítését Szaltzer János gitler vállalta 100 Rft-ért, melyből előlegként a város Tűzi Cassájából 25 Rft-ot vett fel. 74 Minden bizonnyal azért sem került sor hamarabb újabb vízipuskák beszerzésére, mert mint a fenti összegek is mutatják, egy-egy ilyen szerkezet beszerzési, elkészítési és nem utolsósorban fenntartási költsége igen magas volt. Ez utóbbit a 19. századi városi számadások szerint mindig helyi kézművesek, kerékgyártók, bodnárok és különböző fémiparosok végezték. A város anyagi eszközökkel is igyekezett ösztönözni a tűzoltásban résztvevőket, akiknek kiemelkedő szerepük volt - mint láttuk azt Varga András esetében is - egy-egy tüzeset gyors megfékezésében. így bizonyos alkalmakkor jutalmazta a város kocsisait, akiknek többek között az is a feladatuk volt, hogy tűz esetén vizet szállítsanak a helyszínre. 1774-ben meghatározták, hogy a város mely pontjain álljanak a szekerek, így a négy kocsit a Donga-kútnál, a quartély háznál, az Újvároson és a Kádas utcában helyezték el. 80 1792-ben egy kisebb tűz alkalmával a két leghamarabb helyszínre érkező kocsist egy-egy Rft-tal jutalmazták. 81 Több esetben a kocsisok maguk kérvényezték jutalmazásukat, és érdemeiktől függően a város komolyabb összegekkel is honorálta a kocsisok munkáját. 1794-ben például helyt adva a kocsisok által beadott kérvénynek, mely szerint a mostani időkben történt tűz támadásoknak oltásakor nyoltz ízben vivén legelőbb vizet, ezen cselekedetükért a Tűzi Cassából egy kocsist négy, egy másikat nyolc Rft jutalomban részesítettek. Különösen elgondolkodtató a tüzesetek nagy száma és az a tény, hogy a városkönyvi bejegyzés szerint a múlt tűz támadások nem vigyázatlanságbúi, hanem szándékos gyújtogatok által történt} 2 Azonban ez nem volt kötelező gyakorlat a város részéről, nem minden esetben díjazták külön a kocsisokat, annak ellenére sem, hogy az 1774-es rendeletben meghatározták, hogy a leggyorsabb kocsis 2, a második pedig 1 Rft jutalomban részesül. 83 1796-ban például hiába folyamodtak a városhoz külön jutalomért, kérésüket elutasították, sőt figyelmeztették őket, hogy ez kötelességük és a tovább is támadandó tűznél leg előbb leendő megjelenésre 25 botoknak terhe alatt kényszerittettnek} 4 A város a mellett, hogy igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a tűzvészek elkerülése érdekében, illetve egy-egy nagyobb tűzvész után a maga eszközeivel segített a bajbajutottakon, részt vállalt a helyreállításban, igen humánusan kezelte a szerencsétlenül járt lakosait. így például bár a kéregetést szigorúan tiltották Miskolcon, Lőrintz 76 IV-1501/a. 20. köt. 1794. 20. 77 Szcndrci 1904. 623. 78 IV-1501/a. 26. köt. 1800. 242. 79 IV-1501/a. 26. köt. 1800. 70. 80 Szcndrci 1904. 622. 81 IV-1501/a. 18. köt. 1792. 154. 82 IV-1501/a. 20. köt. 1794. 20. 83 Szcndrci 1904. 622. 84 IV-1501/a. 22. köt. 1796. 168.