A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Bodnár Mónika: Serényiek a népi emlékezetben régen és ma (Történetek és azok történeti, kultúrtörténeti háttere)

resztül Trencsénbe utaztak. Úticéljuk Luhacsovice lett volna, ahol a távoli unokatestvérnél, Alajosnál (1893-1957) szerettek volna menedéket találni. Ám a hideg tél és a harcok kiteljesedése, valamint politikai okok miatt Morvaországig nem jutottak el. Trencsénben nem sikerült szállást szerezniük, ezért az új tulajdonosok, Polyákék jóvoltából aTrencsén közelében található egykori Serényi kastélyban, Zábláton vészelték át a nehéz időszakot. Három hónapot töltött a család Zábláton. 1945. április 2-án indultak vissza, Stankovicén, Maié Chlievanyn, Rybaryn, Zsamócán, Bélabányán, Lieskovon, Nyitrán, Losoncon, Füleken, Csízen át értek Bánrévére 1945. május 11-én. Ám az otthonukba való visszaköltözés sem ment minden nehézség nélkül. A menekülés ideje alatti eseményeket és a visszatérés utáni megpróbáltatásokat a családfő és felesége közösen vezetett naplóba rögzítették, ami jelenleg fiuk, János Pál (* 1939) tulajdonában van. Ebben többször említést tesznek a front ideje alatt széthordott javak visszaszerzéséről is. Egy-egy ilyen mozzanatot őriztek meg a fent idézett elbeszélések. 20. Egy levélnehezék a kastélyból Az I950-es években, amikor hadirokkant otthon működött a kastélyban, én ott dolgoztam. Egyszer valamiért bementem az igazgatóhoz, és ott volt az asztalán egy rézből készült levélnehezék, egy masszív rézlapon Szent István jobbja. Kérdeztem az igazgatótól: - Honnan van ez, igazgató kartárs? Mire ő azt mondta, hogy itt találta a kastélyban. Én azt akkor megfogtam, és azt mondtam neki: - Ez nem az igazgató kartársat illeti, hanem a Serényieket. Erre ö azt mondta: - Adja oda nekik. - Oda is adom! - válaszoltam. Erre aztán közel ötven év múlva került sor, amikor Péter Putnokon járt és elhoztad hozzám. A nehéz rézlap már nem volt meg, az költözködés közben valahová elkallódott, de a szépen megformált szentjobbot odaadtam Péternek?

2 21. Csontvázak a Serényi-kastély közelében 1929-ben, amikor tereprendezést végeztek a hősi emlékmű és Béla gróf szobrának építése végett, a kastélykert alatt, a kastélytól délre elbontották a dombot, elhordták a földet. Én akkor még gyerek voltam, de apuka a nővéremmel együtt kivitt minket, megmutatta azt a sok csontvázat, amit akkor ott találtak. Mind Kelet felé volt fordulva, sűrűn egymás mellett voltak elhelyezve. Nem tudom, hogy avarok, törökök, vagy valami más népesség lehetett-e?^ 22. Egy kard a kastély pincéjéből A kastélyban, az 1950-es években hadirokkant otthon működött. Sok fiatal hadirokkant volt itt, akiknek a második világháborúban lett valami bajuk. Az egyik ilyen fiatal hadirokkant - valamilyen Pisti, talán Baffi Pisti? - éjszakánként elkezdett ásni a kastély pincéjében. Talált is egy szép kardot. De az olyan gyönyörű kard volt, mintha Dárius kin92 Cserhalmi Margit (sz. 1921) adatközlése. 93 Cserhalmi Margit (sz. 1921) adatközlése.