A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Brauer-Benke József: Ősi pásztorhangszerek, szarukürtök és fatrombiták

A fakéreggel fedett változatát Herman Ottó is megtalálta a Szatmár megyei Avashegységben. A budapesti néprajzi gyűjteményben található (ltsz: 33.613)1650 mm hosszú, fenyőfából készített fatrombita furata a teljes hossz négyötödéig hengeres, majd onnan kúpossá és a végén hengeressé válik. De ugyanilyen felépítésű, de kéregfedés nélküli fatrombita található az oslói Vikinghajók múzeumában is. A kb. 200 éves Gundbrandsalból való fakürt helyi elnevezése a lur, amely elnevezés több, egymástól eltérő felépítésű fatrombita típust is takar.

66 A népi kürtök és trombiták másik típusa, amikor a már említett módon a fakérget spirálisan lehasítják, és utána lehúzzák a fáról. A fakéreg íves és egyenes kialakítású furat formájától függően megkülönböztethetünk kéregkürtöket és kéregtrombitákat. A Magyarországon élő szlovákok közül egyedül a Tótkomlóson élők ismerték a hosszú fatrombitát, viszont a fakéregből csavart trombitát ismerték Oroszlányban, Szarvason, Mezőberényben és Békéscsabán is.

67 Bencsik János a Hajdú-Bihar megyei Tiszacsegéről írja le a füzfakéreg kürt elkészítését. Tavasszal rügyfakadáskor könnyen leválik a fűzfa héja, és ekkor csinálják a „tavaszi kürtöt". A vékony füzfagallyat spirálisan végigvágják és lehúzzák a héját. Ezt mint a cukroszacskót összevarrják és így kürtformát kapnak. A vékonyabb végébe fűzfasípot tesznek. Ha vastagabbra készítik, akkor mélyebb lesz a hangja. Az első világháború után már nem csinálták.

68 Békefi Antal a bakonyi háncskürtök vagy háncsdudák elkészítése kapcsán hasonló technikát ismertet. Tavasszal, amikor erős a fanedv keringése, a kőris-, mogyoró-, hárs- vagy cseresznyefa kérgét spirálisan körbevágták, és a lehántott kéregszalag szélét szorosan egymásra tekerve tölcséresen szélesedő, egyméteres kúp alakú csövet képeztek. A tölcsér végét galagonya vagy kökény tüskéjével rögzítették, esetleg valamilyen madzaggal szorosan körbetekerték. Lényeg, hogy szét ne essen. A másik végébe vagy trombitaszerű fúvókát vagy dupla nádnyelvet helyeztek.

69 Ez utóbbiak tipológiai szempontból nem a kéregtrombiták, hanem az ujjnyílás nélküli népi schalmeiek közé sorolhatóak. Semmilyen fúvókát nem helyeztek a „háncskürt" befúvó nyílásába, amikor a bakonyi vadászok vadcsalogató funkcióban használták a szarvasbika bőgés imitálására. Ilyen esetben tulajdonképpen megafonként használták a „háncskürtöt". A háncsból tekert, duplanyelves „kéregoboa" a szlovákoknál is elterjedt hangszertípus.

70 A szlovák hangszertípus mind felépítését, mind elkészítési módját tekintve rokonítható a bakonyi pásztor hangszerekkel. Sárosi Bálint leírásából tudjuk, hogy a székely fakürtök külsejét borító „háncstekerést" szintén hasonló módon fejtették le a nyírfákról, és a nem eléggé hajlékony kérget még vízben ázva puhították.

71 A debreceni néprajzi gyűjteményben található 406 m hosszú pácolt nyírfakéregből csavart íves kialakítású kürt (ltsz: V. 1929.45) egymásra hajló kéregcsíkjait gyantával ragasztották össze. A nyírfakéreg kürt Halápról került a múzeumba, de készítési körülményei ismeretlenek. A Zala megyei Bucsután a berekfa kérgéből készült „kürtöt" ha megfújták, még Várföldén (kb. 5 km távolság) is meghallották. A másfél méter hosszú, fafúvókás hangszert a dongacsináló gránérok reggeli, ebéd és esti takarodójának jelzésére használták. 66 Schüssele 2000. 180. 67 MSZNKA 1996. 359. térkép. 68 Bencsik EA 5832/73. 69 Békefi 1978. 389-390. 70 Elschck 1983. 193-195. 71 Sárosi 1998. 123.