A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Brauer-Benke József: Ősi pásztorhangszerek, szarukürtök és fatrombiták

A szénégetők is csináltak kürtöt a kecskefüz kérgéből. Az egy méternél is hosszabb kürtöt egy ember is alig bírta felemelni. A kéregkürt végére „mustoklit" húztak. A szénégetők a kürtjeikét egymás felkeltésére és új bevetés jelzésére használták.

72 Sárosi Bálint a budapesti néprajzi gyűjteményben található, két, a Csík megyei Kászonból származó kéregkürtöt ismertet, amelyek belseje karnyi vastagságú, fiatal erdei fűzfa hosszában metszett és palástszerüen egy darabban lefejtett kérgéből áll, és ezeket tekerték be nyírfakéreggel, éppúgy mint a hosszában hasítással elkészített fakürtöket.

73 A fakéregből készített trombiták Macedóniában a Békefi Antal által leírt formában ismertek, és az összetekert fakérget szintén tüskével fogatják össze.

74 Bulgáriában is megtalálható a fakéregből csavart, ujjnyílás nélküli, duplanyelves, a bakonyi „kéregoboával" megegyező hangszertípus, amelynek a végét szintén tövissel fogatják össze.

75 Szlovákiában Liptó megyében szintén használnak tövissel összefogott végű, kéregből csavart trombitákat.

76 Szlovákiában a fakéregből csavart trombitákat egy 1837-es litográfia tanúsága szerint a „wallachok", vagyis román eredetű pásztorok használták.

77 A fatüskével összefogott végű, fakéregből csavart trombiták Szlovéniában szintén ismertek.

78 Ausztriában a Burgenland és Stájerország határán fekvő Wechsel hegység környékéről került a bécsi néprajzi múzeumba egy fakéregtrombita.

79 A korzikai Cervioni múzeumban szintén található egy tövissel összefogott végű, fakéregből csavart trombita. A tövissel összefogott végű, fakérgekből összecsavart hangszertestű kürtök és trombiták a finneknél széles körben elterjedtek és több típusuk ismert. A néprajzi analógiák figyelembevételével megállapítható, hogy a fakéregből csavart hangszertestü trombiták Európa nagy részén ismertek, és valószínűsíthetően a könnyen pusztuló anyagból készülő hangszerek korábban még nagyobb elterjedtséget mutathattak. Valószínűsíthető, hogy a sérülékenysége is közrejátszik abban, hogy a múzeumokban viszonylag kevés példánya maradt fenn a hangszertípusnak. Mivel sok helyen már csak gyermekjátékként maradt fenn a hangszertípus, ezért szintén nem került kiemelt helyre a néprajzi tárgyak gyűjtése során. Hennán Ottó szerint a fakürtök és fatrombiták között a legrégibb forma a nyírfa, vagy meggyfakéregből spirálisan lehántott anyaggal körbetekert, hosszában hasított, két félből összeillesztett típus. Fejlődésben ezt követi a kettéhasított fatörzsből vájassál készített és abroncsokkal összefogott öblű kürt. Ezt váltja fel a 19. század végén a bádogkürt és a székelyföldi üvegkürt.

80 A naponta behajtott tehéncsorda pásztora által használt szarukürtöt Hankóczy Gyula szerint az 1900-as évek elején kezdte felváltani az egyszerű, billentyűk nélküli rézfúvós trombita.

81 Egyéb általánosan használt elnevezése még a rézduda, rézkürt, réztrombita, rézhangszer volt. 72 Kcrccsényi: Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattár 6075/13. 73 Sárosi 1998. 155. 74 Linin 1986. 112. 75 Atanaszov 1977. 134. 76 Elschck 1983. 14c kép. 77 Kunz 1974. 15a kép. 78 Bczic 1975. 51. kép. 79 Schüssele 2000. 96, 112, 166-67. 80 Herman 1899. 271. 81 Hankóczy 1986-87. 703.