A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben
Kérdés, hogy van-e valami alapja annak, hogy Szapolyai István előtt már Csernohorai Boskovicei Jaroszláv (Jaroslav Cernohorsky z Boskovic), I. Mátyás cseh-morva származású titkára, a cseh ügyek kancellárja is feleségül kívánta venni a hercegkisasszonyt. Tény, hogy Boskovicei Jaroszláv elveszejtésében a kortársak Szapolyai Istvánt is részesnek tartották, s eiTŐl Bonfini is megemlékezik (Hedvigről, illetve az esetleges féltékenységről azonban hallgat), Bonfini egyébként a Boskovicei család több tagját is, így Csemahora Protázt vagy Protasius olmützi püspököt is említi Mátyás hívei között és szolgálatában. 27 Az olmützi püspök öccsét, Jaroszlávot ugyanis meggyanúsították, miszerint árulása is közrejátszott, hogy a Bécs elleni hadjárat során egy tüzes gránát majdnem eltalálta sátrában Corvin Mátyást, amit Boskovicei Jaroszláv kínzások hatására el is ismert, majd tagadta ugyan, s a kínvallatás elviselhetetlenségére hivatkozott, mégsem kért kegyelmet a királytól, ezzel ugyanis elismerte volna hűtlenségét, s inkább bátran a hóhér pallosa alá hajtotta fejét 1485-ben Bécs piacán. A kivégzés balul ütött ki, s Jaroszláv végül a Szent István székesegyházban (vagy az egyik környékbeli házban) elvérzett. 28 Szapolyai István már nem volt Szilézia kormányzója, amikor egyes források szerint 1483. augusztus 11-én, de mindenképpen 1486 vége előtt, vagyis a menyasszony 14-16 éves korában elvette Tescheni Hedviget. 29 Sziléziai források alapján II. Kazimir (1477-1528), aki nagybátyját követte a trónon, 1483. augusztus 14-én 8000 aranyat adott Hedvignek nászajándékba azért, hogy lemondjon jogairól, s ezt az oklevelet I. Mátyás 1484. december 13-án megerősítette. Egy 1486. május 16-án kelt oklevélben Hedvig férjével együtt mondott le apai és anyai örökségéről, így a két részre szakadt Teschen egy uralkodó kezében egyesült. 30 A sziléziai Szent Hedvig-tiszteletet már nevében (így védőszentjében) is megjelenítő Tescheni Hedvignek és Szapolyai Istvánnak, aki több évet töltött Sziléziában, ráadásul Boroszlóban (németül: Breslau, ma: Wroclaw, Lengyelország), a sziléziai Szent Hedvig-kultusznak - a trebnitzi (ma: Trzebnica, Lengyelország) kolostoron kívüli másikközpontjában, szembesülniük kellett azzal, hogy sem Szent Hedvignek, de talán még Szent Erzsébetnek sincs olyan tisztelete Magyarországon, mint Sziléziában. Boroszlóban ugyanis már az 1250-es években megkezdték a Szent Erzsébet-templom építését, amelyet egyébként éppen az 1480-as években fejeztek be, s tornyát még a bécsi Stephansdoménál is magasabbra építették. Szent Hedvignek nem sokkal 1267. évi kanonizációja után menye, Anna templomot alapított Boroszlóban, s a dominikánusok 1295-ben a hercegség és püspökség központjában alapított kolostorukban, mégpedig a Szent Adalbert tiszteletére szentelt templomban Szent Anna és Szent Hedvig nevére emeltek kápolnát. Hedvig kultuszának terjesztésében elöl járt I. Lajos liegnitz-briegi és lübeni herceg (1311-1398), aki üknagyanyját tisztelte Hedvigben, s briegi palotájában kápolnát alapított tiszteletére, gyűjtötte és drága ötvösmunkákba foglalta ereklyéit, Hedvig legendája alapján scriptoriumában kódexet rajzoltatott, s elérte, hogy ünnepét bevezessék a boroszlói egyházmegye kalendáriumába és liturgiájába, 31 olyannyira, hogy 1300 körül Szilézia földjének és népeinek védőszentje már Szent Hedvig. A boroszlói püspök egyházmegyéjének patrónusa 27 A Boskovic család humanista tagjairól bővebben: Ritoóknc Szalay 2002. 8-9., 115-116.; Kalous 2007; Kalous 2008. 28 Bonfini 1995. 4.5.230, 4.6.130, 265, 275, 280. 29 Sroka2005. 16-18. 30 Bicrmann 1984. 96-97. (1. jegyzet is). 31 Gottschalk 1964. 294-295.; Katzmarck 1996. 140-141., Klaniczay 2000. 185.
