A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kapusi Krisztián: Nagyvárosi fények: világító reklámtáblák feltűnése Miskolcon

NAGYVÁROSI FÉNYEK: VILÁGÍTÓ REKLÁMTÁBLÁK FELTŰNÉSE MISKOLCON KAPUSI KRISZTIÁN Autónk mellett elsuhanó benzinkút az éjjeli sztrádán. Bevásárlóközpont kilométerekről vöröslő lógója. Mozi, kávéház, gyógyszertár villódzó hirdetései. Eme sötétségben érvényesülő színek és fények - alapvető reklámfunkciójukon túl - jelzőpontokként szolgálják a mindennapos tájékozódást, megszokott városképi illuminátorok. Rosszul alvó ember nem is haragudhat igazán a multikra, alkonyat után felértékelödnek a nappal elcsépelt szlogenek és szimbólumok ismerősen fénylő táblái. Az első magyar hangosfilmek üldözésijeleneteinek mozgalmas közege a főváros esti miliője, melyben a kormányt rángató hős vállai mögött zaklatott háttérzene ritmusára váltakoznak a modern idők grandiózus neonjai. Szolidabb kiterjedéssel és kevésbé tömegesen, de az 1930-as évekre már nálunk is „sikítanak" a hamisítatlan nagyvárosi fények... Választ keresünk arra, hogy adatolhatók-e az éjszakai korzó régen eltűnt díszei, és ezzel összefüggésben vetünk egy alkonyat utáni pillantást a mai városképre! Sok egyéb mellett, Miskolcra elektromos árammal érkezett meg a huszadik század. Közlekedését korszerűsítette először: 1897. július 10-én villamos gördült végig a főutcán. Működtetője, a Miskolci Villamossági Részvénytársaság fokozatosan szélesítette szolgáltatói profilját, így a helybéliek 1900. március 15-től otthoni világításra is használhattak elektromos áramot; 1909. december 21-én pedig üzembe helyezték a Széchenyi utca első ívlámpáit. A háztartásokhoz eljuttatott újszerű energiaforrást 1901-től kezdték ipari célok szolgálatába állítani asztalosok, lakatosok, esztergályosok, nyomdák és malmok. Néhány vállalkozás talán már az első világháború előtt világító reklámtáblákkal próbálta hatékonyabban ajánlani magát. Látványukat utcaképi szempontból olyannyira jelentéktelennek értékelte a helybéli hatóság, hogy az 1912 nyarán kelt hirdetésügyi szabályrendelet engedélyeztetés nélkül alkalmazhatónak minősítette az alábbiakat: „az ingatlanoknak a közterület felőli külső részén is mindazok a felírások és hirdetések, amelyeket az ingatlan tulajdonosok vagy bérlők, vagy lakók saját viszonyaikra vonatkozólag - vagy a házban bírt lakásukra vagy foglalkozásukra vonatkozólag közszemlére tesznek (...), üzletek, vállalatok, egyletek, társaságok, intézetek, testületek és hivataloknak oly címei, felírásai, hirdetései, amelyek ezen házban lévő üzletükre és árucikkeikre, illetőleg helyiségeikre (...) vonatkoznak".

1 Képeslapok örökítették meg a Pannónia Szálloda (Kossuth u. 2. szám) tetőperemén végigfutó - sötétben valószínűleg kivilágított - feliratát a korból, melyben a Weidlich-palota még nem ékesítette a főutca adott szakaszát (tehát: 1911 előtt). A világháború küszöbén, 1914 áprilisában plakátkiállítást tartottak a megyeháza nagytermében, ahol Weisz Teréz mosodai reklámjaként szerepelt egy - talán árammal működtetett - „gépezet, egy vasalónő, aki állandóan vasal - vasal ütemesen, gépiesen, soha el nem faradón".

2 Azokban a napokban helyezték üzembe az Avas északi pincesorain este 7-től 11-ig közvilágítást biztosító villanylámpákat, április elejétől pedig már a borházak is áram1 B.-A.-Z. M. Lt. IV 1906. 7506/1919. 2 Miskolczi Estilap, 1914. április 17.