A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Kapusi Krisztián: Nagyvárosi fények: világító reklámtáblák feltűnése Miskolcon
mal tehették fényesebbé a vigadozók élményeit. Rohamosan szélesedett a felhasználók köre, olyannyira, hogy 1914 tavaszán Gebr. A. meg O. Huff császári és királyi szállítók Berlinből kifizetődőnek értékelték miskolci lapokban ajánlani izzóikat, csillárjaikat. Szórványos és közvetett háború előtti példáink esetlegességéhez képest 1929-ben már leírták a miskolci főutcáról, hogy „az üzletek, kávéházak, kirakatvilágító lámpák fényében nagyvárosias színt nyer, (...) színes villanyreklámszövegek esténként ragyogóvá teszik a város felett a sötétlő boltozatot". 3 Új utcakép született, az éjszakai korzó látványa! Fokozódó szerepüknek megfelelőn, a fényreklámok engedélyeztetése immáron komoly procedúrával járt. Ügymenetének kiforrott stádiumában (az 1930-as évek derekán) az alábbi módon lehetett hatósági jóváhagyáshoz jutni: 1. a kérelmező Miskolc Thjf. Város Városbírósági Ügyosztályához fordult; 2. megkeresését áttették a Magyar Királyi Államrendőrség Miskolci Kapitányságához, ahol a közigazgatási detektívcsoport értékelte azt; 3. véleményét megírta Miskolc Thjf. Város Mérnöki Hivatalának; 4. végül a rendőri és mérnöki szakértők megjegyzéseit az eredeti kérvénnyel együtt visszakapta a városbírósági ügyosztály, amely meghozta vonatkozó határozatát, döntött; 5. szerencsés esetben kiadta az engedélyt. Az aprólékos korabeli bürokrácia ellenére, alig maradt vonatkozó dokumentum a megyei levéltár jelenlegi állományában. Miskolc Város Mérnöki Hivatalának egyébként igen adatgazdag irategyüttesében mindössze az 1932. évi iktatókönyv bejegyzései konzerváltak világító reklámtáblákkal kapcsolatos információkat. Fentebb láttuk: az államrendőrség helyi kapitánysága továbbította a kérvényeket, eztán referálhatott a mérnöki hivatal a városbírósági ügyosztálynak. A végső határozatra, az engedély kiadására ott került sor, így a mérnöki hivatal iktatókönyve alapján csupán annyit sikerült kideríteni, hogy kik és hol kívántak világító reklámtáblát felszereltetni az adott évben, 1932-ben. Topográf!ailag nyugat felöl keletre tartva, efféle lokalizáció rajzolódott ki a tervbe vett fénylő hirdetések alapján! A belváros nyugati peremén, a Hunyadi utcán Szász László (Hunyadi u. 1. szám), Fied József (5. szám) és Tanda Lajos (44. szám) kívánta világító reklámtáblával felhívni önmagára, vállalkozására a publikum figyelmét. A Városház (korabeli Horthy Miklós) tér ugyanazon épületén, a 13. számú Almássy-kúrián két kereskedő: Halmos Mór, valamint Flegmann V és fia szerette volna a saját - sötétben is érvényesülő - hirdetését látni. A Széchenyi utca fényárban úszott, ezt a hullámzást próbálta továbbduzzasztani 1932ben dr. Braun Tibor (Széchenyi 12. szám), Lusztig László és Ferenc (43. szám), Hecht Ignác (46. szám), Spitz Árpádné (66. szám), Kerekes József (88. szám) és Róna Lipót (94. szám). A Meteor Villamossági és Csillárgyár Rt. a Széchenyi u. 58. számú házra felszerelendő fényreklámra kért engedélyt. A miskolci hirdetésügy szóban forgó szegmense 1932-ben már nem korlátozódott a saját üzlet - vállalkozás helyét és bejáratátjelző felhívásokra: a nagyobb cégek fizikai elérhetőségüktől függetlenül a belváros frekventált, jól látható pontjait célozták modern reklám-berendezéseikkel. A Shell Kőolaj Rt. miskolci fiókja szintén 1932-ben kért engedélyt helybéli világító reklámtáblára. A korzó mellékutcái is kedvező hirdetési felületeket biztosítottak. A Rákóczi u. 1. számú házra ketten pályáztak, Gosztonyi József és Reich Sámuel jelezte fényreklám-elhelyezési szándékát. Perniczky Gusztáv a Kálvin (mai Kandia) utca 7, Körmendy Zsigmond a Kazinczy u. 22. szám alatt kívánta népszerűsíteni önmagát. A külváros sem maradt 3 Wittich A., 1929.402.
