A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Melinda (összeállította): A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2006-2007-ben

A Isózsolca-Simárd Nyugat 2007. július 26-án Alsózsolca határában az ongai csavargyár irányába csatornázási munká­latok előzményeként terepbejárást végeztünk. A bejárás során érintettük a Simárd nevü területet is, ami a levéltári forrásokban faluként szerepel. A területen középkori anyagot nem, viszont rézkori és bronzkori cserepeket gyűjtöttünk. Ez a terület a Bársonyos-patak egyik teraszszintjének soroza­tába tartozik, aminek egyik részén, a simárdi területtől E-ra megközelítőleg 300 m-re az Onga és Felsőzsolca határán elhelyezkedő Bene-Halma középső neolit települést ismerjük. Lengyel György Arka-Bán-hegy 2007. július 4-én az Arka és Korlát környéki kő-nyersanyag források kutatása közben tettünk terepszemlét a területen, mely során több pattintott kődarabot - közöttük egy gondosan megmun­kált fejlett szeletai levélhegy helyi hidrokvarcitból készüli töredékét - találtunk. A pattintott kövek alapján, a területen nyersanyagforrás lehet, melyet a felső paleolitikumtól kezdve a bronzkorig használtak. A pattintható nyersanyag természetes kibúvásának ma nyoma nem látható. A területet gyümölcsös fedi. Lengyel György, Szolyák Péter Aroktő-Pélypuszta /., 2., 3. 2007. július 11-én Ároktő-Igrici-Mezőcsát-Tiszabábolna-Tiszadorogma-Tiszatarján tele­pülések közötti csatornázási munkálatokhoz kapcsolódó örökségvédelmi hatástanulmány készíté­séhez terepbejárást végeztünk. A munkaterület közvetlenül a műút mellett húzódik. A növényzettől mentes területeken több lelőhelyet sikerült azonosítani. Ároktő határában a levéltári forrásokból már ismert Pély falu helyét sikerült megtalálni (Pélypuszta 1.) késő középkori és kora újkori lele­tekkel, valamint ettől Ny-ra Árpád-kori kerámiatípusok kerültek elő (Pélypuszta 2.). Ároktő leg­külső határában, szintén a Pélypuszta területen (Pélypuszta 3.) késő bronzkori és császárkori leletek kerültek elő együtt. Lengyel György Bodrogkeresztúr-Izraelita templom 2007. március 5-én a bodrogkeresztúri izraelita temető környékén, a Dereszla-tetőn, kirán­dulás közben középső bronzkori edénytöredékekre lettem figyelmes, melyek a frissen szántott sző­lőközökből kerültek elő. A lelőhely nagyon intenzív, sok kerámia, pattintott kő és folyami kagyló is hever a felszínen. A telep kiterjedése bizonytalan, de jó okunk van feltételezni, hogy több ezer négyzetméteres is lehet - vagyis az egész Dereszla-tetőt fedi. Mivel magaslati Hatvani teleppel van dolgunk, komoly esély van rá, hogy a telep erődített is lehet, de ennek nyomai a felszínen nem láthatóak. Makoldi Miklós Zsombor Bitkkábrány-Kőkúti-dülö, II. Lh. A Herman Ottó Múzeum munkatársai 2007 őszén kezdték meg a Bükkábrány-II. lelőhely (Kőkúti-dülő) megelőző feltárását. A munka során a középső neolitikum korai időszakába tarto­zó településrészlet került napvilágra. A leletanyag jellege arra utal, hogy a település az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának legkorábbi, kialakuló fázisába tartozik, ezt erősíti meg az a geo­metrikus díszítésű agyagtábla, valamint egy sematizált kentaur-figura, melyeknek párhuzama a Mezőkövesd-Mocsolyás AVK-I. fázisú településéről ismert (Koós Judit feltárása). Selján Éva, Veres János

Next

/
Oldalképek
Tartalom