A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Kováts Kornél: A Négyesi Szepessy család nemzedékrendi tábláinak összehasonlítása
Imrének volt az alvezére. A kevés hely ellenére egyik legnagyobb családtörténet-kutatónk megpróbált a családfán is minél több információt elhelyezni, s emellett az azonos nevűeket a könnyebb azonosíthatóság érdekében sorszámozta. 4 Arról nem ő tehet, hogy mint majd említem is, ez a sorszámozás bizonyos esetekben éppen visszájára fordult, s kavarodásokat okoz máig, mivel ő másutt indította a családfát, ami a korábbi részek 19. század közepi információhiányát mutatja. Emellett másutt fejezte be a családfát, mint későbbi kollégái, ami annak következménye, hogy egy szűk fél évszázaddal korábban fejezte be vizsgálatait, mint a második „táblakészítő". A leszármazási táblát másodszor a 19. század végén élt négyesi Szepessy családtag, Béla árvaszéki ülnök adta közre a nyilvánosság számára az akkor (1893-ban) már országos hírű Turul heraldikai folyóiratban. Ő a középkori eredetben bő két évszázaddal, egészen III. Béla uralkodásáig visszamegy az első említett Szepessy családtaggal, az más kérdés, hogy ilyen korai személy egyedül nála jelent meg. Sőt vannak más, a családfába be nem illesztett személyek is tanulmányában, azonban mivel jelen tanulmányban a családfákat vizsgálom, e felmerülő kérdésekkel nem foglalkoznék. Viszont a családfa-szerkesztésnél négyesi Szepessy Béla is óvatosabb volt, ugyanis nála a kiindulópont az a 16. század második felében élt négyesi Szepessy Péter, akinek Daróczy Zsófia volt a felesége. O innen vezeti végig a leszármazási táblát egészen saját koráig. Érdekes viszont, hogy nála a már említett kuruc vezér négyesi Szepessy II. Pál néven fut, ami végül is érthető az alapján, hogy a nemzedékrendi táblán tényleg van egy korábbi Pál is, ugyanakkor zavaró, mivel a köztudatba (vélhetően a jobban elérhető Nagy Iván verziónak köszönhetően) eggyel kisebb sorszámmal vonult be. (Mivel így logikusabb, én is így - mármint II. és III. Pál - sorszámozom őket a családfán, s a tanulmányban.) Ettől eltekintve a leszármazási táblának ez a verziója szinte teljesen rendben van, és a történészek segítése gyanánt az évszámokkal sem fukarkodott a szerkesztő. A dátumokhoz annyit azért hozzáfűznék, hogy ahol két dátumot ír a szerző, az nem feltétlenül a születés-halálozás időpontokat jelöli például négyesi Szepessy III. Pálnál 1663-1717. 5 Mint az évszámokból is kiderül, ha az utóbbi időpontot elfogadnánk halálozási esztendejének, akkor a napló, vagy inkább Gazdasági Feljegyzések jó része nem a II. Rákóczi Ferenc egykori gazdasági tanácsosának az alkotása lenne, ugyanis az utolsó benne felbukkanó évszám 1728. 6 Amit viszont hiányolok, hogy a legmagasabb elért tisztségeket, illetve legnagyobb cselekedeteket nem nagyon tüntette fel a szerző. Ezt mondjuk a Thököly-mozgalomban, Rákóczi-szabadságharcban, valamint az 1848-49-es függetlenségi háborúban részt vevő személyeknél meg tudom érteni (a tanulmány elkészítésekor még hatalmon voltak a Habsburgok), viszont ez „csak" 11 személyt érint a családfán, a többieknél feltüntethette volna. De összességében ez a családfa segítségére lehetne a hivatásos történészeknek és a helyi történelemmel ismerkedőknek egyaránt. Az 1930-as esztendők neves családtörténésze, Kempelen Béla is publikálta a családfa egy részét. Sajnos nála igencsak rövidített változata jelenik meg a családfának, ugyanis csak három személyt szerepeltet rajta (a bárói ágat alapító Lászlót, fiát, Sámuelt valamint unokáját, Ferencet). A három személy nevén kívül összesen annyi plusz információt tartalmaz a genealógiai táblázat, hogy 1775-ben szerezték meg a bárói címet. 7 4 Nagyi. 1857-1869 5 Négyesi Szepessy B., 1893. 6 Ifjabb Négyesi Szepessy (18. század eleje). 7 Kempelen B.. 1931, 154.
