A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

Kulturális fejlődés Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét a tokaji bornak a humanista irodalomban meginduló kivirágzása, és az ahhoz kötődő legendák megjelenése és kibontakozása. A gazdasági fellendülés mutatójának tekinthető a kulturális „fejlődés", amely mindig azzal párhuzamosan gazdagodott vagy épp hanyatlott. A kulturális értékek gyarapodásának egyik meghatározó tényezője a rendelkezésre álló nyereség, amelynek visszaforgatása a gazdasági működésbe már nem szükséges. Az egyik, a köztudatban máig élő legenda szerint Draskovics György 1562-ben a tridenti zsinaton egy ebéd alkalmával IV. Pius pápát tállyai borral kínálta meg, aki a zamatos bort megkóstolva, így kiáltott fel: „...patrem sanctum talia vina decent'." Ezen kettős jelentésű szójáték szerint „a pápához ilyen borok illenek, vagy A pápához tállyai borok illenek." Ez a legenda és szójáték ihlette a humanista Bocatius János (1549-1621) egyik híres epigrammáját is, amely azóta is a tokaji borról alkotott kép, a tokaji borkultúra meghatározó, szerves részét képezi. A kis történet tehát egyszerre utal a tokaji bor minőségére, a vidék fokozatos emelkedésére. Ezt támasztja alá maga a humanista költő és Oda Magyarország termékenységéről című költeménye is. Hegyalja 16. században meginduló gazdasági fejlődése tehát indikátorává vált a kultúra, művészetek terén meginduló fordulatnak. Ebben a században kezd kibontakozni Hegyalja és a tokaji bor mítosza a humanista irodalomban.

43 Ettől kezdődően nemcsak a 17-18. századi Hegyaljáról szóló költészet központi alakjáváválik Bacchus, hanem abból kinőve hegyaljai hagyomány, borkultúra részévé válik. A 18. századtól kezdődően nagy számban maradnak fenn népi Baksus (Bacchus) faragások és ábrázolások, amint szétvetett lábbal, hordón ül. Külön érdekességévé válik, hogy az antik istent magyaros ruhába öltöztetik.

44 Végbemegy Bacchus metamorfózisa a népi költészetben és hagyományban és a görög istenből páter Tokajinus, tokaji atya lesz. Szerves részévé válik a munkavégzést strukturáló ünnepi rendezvények szokásainak és hagyományainak. A hegyaljai szőlőmunkások által létrehozott szőlőműves társulatok által évente szervezett Bacchusünnep a filoxéra-vészig állandó rendezvénye volt például Erdőbénye, Mád, Olaszliszka településeinek.

45 A kulturális fejlődést is nyomon követve látható, hogy a hegyaljai bor minőségénekjavulásával és a kereskedelem fellendülésével nemcsak az irodalomban megy végbe változás, hanem a szokások, hagyományok területén is. Az irodalom által megőrzött legendák, szokások is újabb ismérvekkel gazdagodtak. Ahogy a 15. században még maga a bor az, ami a középpontba kerül, addig a 17. században Szepsi Laczkó Máté és Lórántffy Zsuzsanna nevével már az aszú kapcsolódik össze. Azonban mindkét esetben egy már bevett, általános gyakorlat az, ami „megemlítésre kerül." Országos rendelkezések és a tiltás, mint negatív szokást szankcionáló intézmény Hegyalja virágkorát a 18. században élte. A Rákóczi-szabadságharc utáni békés évtizedek és Rákóczi Ferenc rendeletei a terület gazdasági fejlődését segítették, amely az előző évtizedek viharos eseményei következtében visszaesett. A borászatban rejlő gazdasági potenciál azonban nemcsak segített átvészelni ezt az időszakot, de azt követően hozzájárult annak gyors kiteljesedéséhez, amely hamarosan a települések országos átlag feletti népességnövekedését is maga után vonta. Ezt segítették tokaj-hegyaljai német te43 János !.. 2003. Szörényi L., 2000. 44 PapM., 1985. 45 Erdész S, 1988. 87.