A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

lepítések, amelyek több hullámban, a Rákóczi-szabadságharc idején elnéptelenedett településekre irányultak,

46 vagy a környező területekről induló bevándorlási hullámok is. Ebben az évszázadban hozták meg az első országos törvényi rendeletet, amely már TokajHegyalja gazdasági helyzetére és a gazdaságban betöltött szerepére utal. Az első fennmaradt helyi, mai szóhasználattal regionális szabályozás megalkotása után több mint száz évvel, 1737-ben hozzák meg a Zemplén vármegye által felterjesztett első országos törvényt. Ez a szabályozás ismét a Hegyaljához tartozó települések felsorolását adja, lehatárolja azt, és rögzíti, mely településeken termett szőlőből készült bort lehet tokajiként értékesíteni.

47 Kijelenti, hogy az ezen települések szőlődülőiben „termett borok a Tokajival a kereskedésben egy becsben tartatnak... ezért azokat egyformán kell kezelni és azonos bélyeggel ellátott hordókban kell árusítani. "

48 Azonban még ez a törvény sem mondja ki Hegyalja zártságát. Ezt mutatja egy Balassa Iván által idézett, 1704ből származó toborzó felhívás is, amely még Alsó-, Közép- és Felső-Hegyalja kisebb területi egységeiről tesz említést.

49 Szintén ebben a században jelennek meg a borhamisítást tiltó törvények. Az országos törvények a kora középkorban még elsődlegesen a borkereskedelem szabályozására, a borszállításokra, a termőterületek védelmére, a kereskedelmi formák betartására, a mértékek ellenőrzésére vonatkoztak. Jóval később vált fontossá a bor minőségének védelme.

50 A bor és ezen belül a hegyaljai bor iránt mutatkozó egyre nagyobb kereslet maga után vonta annak hamisítására irányuló kísérleteket is. Ennek megakadályozására a 18. század első felében 4 törvényt is hoztak,

51 tiltva a kereskedők borhamisításait, a hegyaljai bor védelmében, a hamisítók büntetésének meghatározásával együtt. Ezek a törvények közvetetten a hegyaljai külföldi kereskedők ellen is irányultak, őket nevezve meg elsődlegesen, mint akik a tokaji bor kereskedelmén minél többet akarnak nyerni.

52 A 18. századdal tehát az eddigi jogilag is szabályozott területek mellé felzárkózik a borhamisításra vonatkozó rendelkezések sora. Azonban nemcsak a kereskedők próbálják a bort hamisítani. Nagyváthy János figyelte meg azt a jelenséget, hogy a gyengébb aszús években a jobbágy parasztok igyekeztek a szőlő cukortartalmát, aszúsodását befolyásolni. Ennek érdekében kenyérsütés után a kemencébe tették a szőlőfürtöket, hogy azok ott töppedjenek meg. Ezzel a technikával bár elérték a töppedést, a bor mégsem érte el az aszúra jellemző ízt és illatot,

53 hiszen a szőlő nem ment keresztül azokon a biológiai folyamatokon, amelyek az aszút aszúvá teszik. A bor termelési vagy épp értékesítési folyamatai során a hamisítási kísérletek egyre többféle módon megjelentek, amelyet mind több rendelettel vagy épp törvénnyel igyekeztek megakadályozni. A rendeletek legnagyobb száma erre irányult. A helyzet súlyosságát mutatja a Zemplén vármegyei gyűlés 1807-es jegyzőkönyvének egy mondata és határozata. A hamisítások ekkor már kezdtek komoly károkat okozni a hegyaljai bor értékesítésében: „...érzi az ország, hogy a hegyaljai borok hitelének csődje miatt a hollandus aranyak eltünedeztek. " Ennek a folyamatnak a 46 Balassa!., 1984.267., BalassaI., 1973. 285-320., Lengyel I., 1969.233-243. 47 BodóS., 1988. 14-21. 48 Sátoraljaújhelyi Állami Levéltár, IV—

I. (P) 43. sz.; Balassa /., 2002. 5. 49 Balassa /., 2002. 50 Csorna Zs., é. n. 51 Az 1715. évi IC. tc., az 1723. CXVIII. tc, az 1729. évi XII. tc, valamint az 1741. évi XXIX. tc. In: Feyér P.A910. 34. 52 Feyér R, 1970. 34. 53 Csorna Zs., é. n.