A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

amelyek befolyásolták kialakulását, a későbbiekben értékesítése során a külső tényezők döntő szerephez jutottak és a jogi szabályozás egyre erősödő szerepét eredményezték. A külső és belső fejlődés változásai kapcsán azonban rögtön felmerül a hagyományszerűség, a Kósa László által tradicionalitásnak nevezett jelenség problematikája, amely Hegyalja esetében számos kérdést vet fel. Kósa László megfogalmazásában „a tradicionalitás olyan, a társadalmi viszonyokból kinövő mechanizmus, mely az adott társadalmi-gazdasági állapotot, vele együtt pedig a kultúrát konzerválja, azaz ellenáll a felbontó-átalakító hatásoknak, akár külső eredetűek azok, akár a belső késztetésű fejlődés termeli ki őket."

6 Hegyaljával kapcsolatban viszont épp a piacgazdaságba való aktív bekapcsolódás zárja ki a kultúra konzerválódásának, a külső átalakító körülményeknek való ellenállás lehetőségét, de épp az átalakulásban megjelenve mégis annak jelenvalóságát. Azonban ahhoz, hogy a tokaji bor minden időben és térben ugyanazt jelentse, állandó, a külső faktoroknak ellenálló elemekre is szüksége volt. Konzerválni kellett bizonyos tényezőket, bizonyos társadalmi-gazdasági állapotot, amelyeket a jog rögzített, de a hagyományban gyökereztek. A tradicionalitás, a borászatban is, mint „fékező, bizonyos állapotokat fenntartó erő"-ként,

7 „korlátként" jelent meg. A tradicionalitás a társadalmi, főként gazdasági kényszerben gyökerezik, akárcsak a jog különböző írott és íratlan formái. Minden társadalom kijelöli kultúrája azon aspektusait, amelyeket mint hagyományokat értelmez és jelentéssel, történelmi hitelességgel tölt meg. Néha ez a folyamat a régi gyakorlatok folytonosságának felismerését jelenti. Más esetekben a múlt hangsúlyozását adja a formákhoz és gyakorlatokhoz, amelyeknek kevesebb folytonossága van, mint a kijelölt utalások. Valamit hagyományosnak nevezni, annak intézményesítését jelenti azáltal, hogy elmozdítja azt a kevésbé autentikus gyakorlattól, letisztítja a lényegéig, támogatja társadalmi megjelenését, és magában foglalja annak szükségességét, hogy a jövőbe kell vezetni. A hagyomány legkevésbé abból a szükségletből származik, hogy az ismétlődő jelenségek által társadalmi gyakorlat alakul ki. A hagyomány sokkal inkább az értelmezés, a kiválasztás és megnevezés módjaként tételeződik, a társadalmi élet zűrzavarában tiszteletet keltő szabályok alapvető megfogalmazásaként.

8 Az íratlan szabályok ezen csoportjának elemei azonban részévé válhatnak a formális korlátoknak, mint ahogy az Hegyalja esetében viszonylag korán végbement, a tokaji bor megjelenésével párhuzamosan. A hagyományok, szokások bizonyos kulturális jelenségei a szokásjog íratlan szabályai közé kerülve idővel átléptek az írott jog, a hegytörvények és falutörvények, majd az országosan hozott törvények csoportjába. A szőlőművelés Magyarországon igen korai időszaktól kezdődően kiemelkedő gazdasági szerepre tett szert, az ország megfelelő földrajzi és éghajlati adottságainak köszönhetően. Ezt mutatják all. századtól kezdve fennmaradt királyi dekrétumok, alapítólevelek is, amelyek a mezőgazdaság többi részétől elkülönítve, azokból kiemelten említik. A szőlő és borkészítés a kora középkortól megkülönböztető figyelemben részesült. A jelenség oka elsődlegesen abban keresendő, hogy a mindennapi élet állandó, fontos részét alkotta. Nemcsak az egyházi szertartásokban játszott meghatározó szerepet, hanem a rossz minőségű, vagy ihatatlan ivóvíz helyettesítőjeként is lényeges volt a mindennapok során. Ezen utóbbi tulajdonságának köszönhetően az iránta mutatkozó kereslet már a középkor folyamán meghatározó gazdasági termékké tette. A bor iránti kereslet jelentősen 6 KósaL, 1992. 149. 7 KósaL., 1992. 149. 8 The Dictionary of Anthropology, 47CM171.