A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

befolyásolta a termelést és kereskedelmet, valamint ezeken keresztül a termelök gazdasági mentalitását és a helyi, szőlőművelésre és borkészítésre épülő kultúrát. Az állandó és magas kereslet kielégítésének igénye az árutermelés ezen speciális területén ugyanakkor megkövetelte mind a termelés, mind a kereslet oldalán a stabilitást és kiszámíthatóságot, amely alapvető feltétele minden piaci működésnek. Ezt szolgálták a hagyományok és szokás területeiből kinövő szokásjog, rendeletek és törvények köre, amelyek helyi, regionális és országos szinten egyaránt, az egyes törvényalkotók igényei szerint, meghatározták annak kereteit és működését - mint ahogy azt már a szőlő- és bortermelés 11. századi, fentebb említett szabályozásai, vagy az extraneus városoknak az uralkodóktól nyert kiváltságai is mutatják. Bár a hegyaljai terület felemelkedése a 16. századdal vette kezdetét, annak későbbi jelentőségét már a megelőző évszázadok társadalmi eseményei is előrevetítették. A kereskedővárosok extraneus birtokosainak hegyaljai megjelenése a 15. századdal vette kezdetét. A szőlőtelepítések, szőlőtermesztés a 15. század végétől növekedik meg jelentős mértékben, hatásukra. Ahogy Ulrich Attila is említi, „a felvidéki városok ekkor már kiforrott szokásjoggal rendelkeztek," amely nagyarányú szölőbirtoklásuk okára is rávilágít.

9 Szőlővásárlásaik szoros összefüggésben álltak azok tőkeerősségének növekedésével.

10 A birtokosok a régió gazdasági jelentőségének felemelkedésével párhuzamosan egyre nagyobb gazdasági szerepre tettek szert. Saját érdekeiktől vezérelve pedig igyekeztek a maguk igényei szerint alakítani a régió bortermelését és értékesítését." Tokaj-Hegyalja szempontjából a 16. századot követő évszázadok játszottak meghatározó szerepet. Hírnevének alapjait egy innováció, a régió mikroklímája révén előállítható különleges bor, a tokaji aszú „megalkotása" jelentette. Szirmay Antal zempléni középbirtokos és nemes, helytörténetíró, a hegyaljai borról szóló munkáiban az 1560-as évekre teszi kezdeteit. A legújabb kutatások szerint azonban már a század első felében elkezdtek aszút készíteni.

12 A háromszori kapálás, a szüret időpontjának késő őszre kitolásával megváltozott és javult a szőlő minősége, majd az aszúsodott szőlőszemek különválogatásával a 17. század folyamán megjelent az aszúbor is. Új termelési viszonyok alakultak ki ezzel a helyi gazdaságban. Az innováció sikere ugyanakkor, a termék iránt mutatkozó kereslet rohamos emelkedésével párhuzamosan, gyors társadalmi és kulturális változásokat vont maga után. A kereslet növekedésével megindult a régió borászatának és ezáltal gazdaságának fellendülése. A 16. századdal kezdetét vette a piacgazdálkodás kiépülése, amelybe minden társadalmi réteg és csoport igyekezett bekapcsolódni. Ezt tükrözte az a társadalmi folyamat, amelynek következtében a 16. század folyamán először a nemesek, majd a század második felétől, a felvidéki városok extraneusai által elkezdett úton haladva, a gazdag főurak is elkezdtek borkereskedelemmel foglalkozni, gazdasági előnyhelyzetük kihasználásával. Ahogy Komoróczy György írja: a „főurak és nemesek a haszon kedvéért oly mértékben foglalkoznak kereskedelemmel, hogy a gyengébbeket megfosztják a kereseti lehetőségtől."

13 A nemesség részvétele a hegyaljai bor kereskedelmében azonban nem a feltétlen értékesítési stratégiájuk révén hozott eredményeket 9 Ulrich A., 2003. 84. 10 Ulrich A., 2003. 89., Gecsényi L., 1972. 11 Komáromi É., 2006. 12 Csorna Zs., 2002. 34. Csorna Zsigmond Balassa Iván kutatásaira hivatkozva teszi az 1500-as évek első felére utalást. 13 Komoróczy Gy., 1944. 124.