A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

kívül sűrű paticsos réteget figyeltünk meg, mely feltételezhetően a ház tapasztott falából származó, objektumhoz nem köthető, másodlagos helyzetű feltöltődés.

9 A település korának meghatározása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az S66-OS jelzésű gödör. A különleges leletanyagot szolgáltató, vese alakú, öblösödő oldalfalú gödör betöltése barnásfekete kevert, paticsos, faszenes humusz volt, itt csak néhány jellegzetes edénytípust és díszítést mutatunk be (5-6. kép).

10 Az anyag összességében jobb minőségű, mint a s83—85 gödörkomplexumé, több a homokos soványítású, finom kerámiának beillő darab, viszont feltűnően sok a bordadísz függőlegesen, vagy ferdén, ill. vízszintesen elhelyezve az edény hasán (6. kép 15, 18). Bütyökdíszek is gyakoribban fordulnak elő benne (6. kép 8, 10, 13, 19). Típusok szerint is változatos a megoszlás, legtöbb a kisméretű pohár (6. kép 7-8) csésze (6. kép 9-10, 5. kép 1-3, 6), tálka (6. kép 11, 12). Jellegzetes típust alkotnak azok a mély fazekak, melyeket hosszú, benyomkodott rátétlécekkel díszítenek (5. kép 18, 6. kép 12), két esetben a peremet is hasonló módon, ujjal benyomkodva alakították ki (5. kép 12, 13). Legnagyobb mennyiségben a fordított csonkakúp alakú, enyhén behúzott peremű edények fordulnak elő, ezek szinte kivétel nélkül díszítetlenek (6. kép. 17, 5. kép 5, 10-11), egy esetben a perem alatt és a hason egy vonalban elhelyezett kerek plasztikus díszítés található (6. kép 8), egy peremtöredéken pedig fekete festés nyomai látszanak (5. kép 9). A fentebb ismertetett edénytípusok az AVK I. fázis jellegzetes edénytípusait képviselik, s elenyészően kevés töredéken bár, de már a karcolt díszítés klasszikus fázis felé mutató jegyeit is megtaláljuk (5. kép 2-3, 6, 6. kép 1-3). A gödör anyagából két tűzdelt díszítéssel ellátott edényt kell kiemelnünk (6. kép 16, 19), melyek a Körös kultúra formai jegyeit viselik magukon. A 16. sz. edény anyaga sötétszürke jói iszapolt, homokkal soványított és egyenletesen kiégetett. A tűzdelést talán faragott nádszállal végezték, mivel minden mélyedés szabályos, háromszögletü-félkör alakú, viszonylag rendszeres sorokban elhelyezve az edény teljes felületén. Bár pereméből kis részlet maradt meg, ezen is látszik a benyomkodott, hullámos peremkiképzés, valamint alatta, az enyhén beszűkülő nyakon körbefutó plasztikus, beböködéssel díszített borda. A 6. kép 19. edénye valamivel világosabb szürke, de hasonlóan jól iszapolt és égetett, homokos soványítású, pereme alatt hármas csoportban kisebb kerek plasztikus dudorok, alattuk, az edény vállán az előbbihez hasonló hármas elrendezésű lapos bütykök találhatók, s az edény hasán egy nagyobb kerek dudor törésnyoma figyelhető meg. A gömbtest teljes felületén párhuzamosan haladó, körömmel betűzdelt szalagok futnak végig. A domb középső részén, a két cölöpszerkezetes ház közötti területen találtuk meg a település kútját (s247. objektum, 7. kép). A felszínen kisméretű kerek fekete foltként jelentkező gödör bontásakor, az első ásónyom után egy nagyméretű hombár töredékeire bukkantunk. A hombár töredékeinek kibontása és felszedése után mintegy egy méteren keresztül függőlegesen mélyülő gödör betöltése homogén fekete humusz volt, meglehetősen kevés leletanyaggal (1-2 cseréptöredék!). A sárga altalajtól számított 184 cm mélyen értük el az első átégett omladékréteget, melyben lefelé haladva egyre több paticsrög keveredett a hamus-faszenes fekete betöltéssel. A réteg „tetején" került elő egy hibátlanul megmunkált csiszolt kővéső (nyersanyaga valószínűleg gabbró), nem sokkal 9 A 2. számú házhoz tartozó s 199-es gödör anyagának bemutatására itt nem kerülhet sor, mivel a cikk írásakor a gödörkomplexum teljes kibontása még folyamatban volt. 10 A gödör leletanyagát részletesebben a későbbiekben egy önálló tanulmányban kívánjuk bemutatni.