A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Csíki Tamás: Család és háztartás - struktúrák és tapasztalatok a két világháború közötti falusi társadalmakban

Antal tehát nősülése után a gazdaságban maradt, így ismét törzscsaládi háztartás jött létre, ami - miként az előző generációnál - a gyermekek iskoláztatásával két részre szakadt. Antal idősebb fia ugyanis 1927-ben lett elemista, ezért Gyenizse Lajos felesége a városi házba költözött, míg a tanyán az idős gazda, a fia és annak felesége élt.

28 A továbbiakban egy 1970-ben készült és lejegyzett interjú alapján az Öregcsertőn (Pest-Pilis megye, Kalocsai járás) élő Palotai Vén család történetének néhány elemét idézzük. Az 1910-es évek elején az öreg gazda, Palotai Vén János első házasságából született gyermekei közül a legidősebb fiú, János, aki vincellérséget tanult és szőlőföldet vásárolt, már nincs a háztartásban, miként férjhez ment és pénzzel jussolt nővérei (Boris és Pöre), továbbá vőnek ment öccse (József) sem, míg a nőtlen István a háborúban, a legkisebb lány pedig a háború végén (12 évesen) halt meg. A 4. fiú (Simon) feleségével rövid ideig az apjával maradt, ám az asszony halála után, mivel második felesége egyedüli lány volt, ő is különvált. (Az aratásban viszont a fiúk továbbra is segítettek.) Ily módon az 1920-as évek elejére Palotai Vén János gyermekei közül már csak Ferenc és családja, valamint az öreg gazda felesége halála után, 1904-ben kötött második házasságából született fiú (Gergő) maradt a háztartásban. (Ferenc, talán hogy az örökösödésnél a nőági részt megtarthassa, mostohaanyja első házasságából származó lányát - Tamás Juliannát, akivel az interjú készült - vette feleségül.) Palotai Vén János 1923-ban halt meg, Gergő a következő évben nősült, majd a féltestvérek - a visszaemlékező szerint a plébános tanácsára, s mert a sógornők között konfliktusok voltak - 1926-ban mentek külön. A szülői házban Gergő maradt, míg a móringba kapott földet az özvegy, haszonélvezet fejében, a két fiú között osztotta fel. Végül, az 1980-as években a kisalföldi Gután végzett néprajzi gyűjtésre, azaz szintén az emlékezetre épülő életút-rekonstrukcióból idézünk. Az adatközlő, az 1908ban született ifj. Öllé Gábor nagyszülei 1902-ben építettek egysoros elrendezésű, első és hátsó szobából álló házat, ahol - a hátsó szobában - 1883-ban született fiúkkal (id. Öllé Gábor, az adatközlő apja) és annak öccsével éltek. Id. Öllé Gábor nősülése után (1907) feleségével az első szobába (az „első házba") költözött, ahová házasodásakor (1924) öccse is követte. (Ő azonban családjával 1927-ben elköltözött.) Id. Öllé Gábor családja ellátásáért, valamint az apjától kapott borjúért szülei gazdaságában dolgozott, az 1910-es évek elején viszont lehetősége nyílt az anyai örökség megszerzésére. Sógora ugyanis gőzcséplőt vett hitelre, a kamatokat azonban nem tudta fizetni, ami a kezes (id. Öllé anyja) 10 magyar hold ingatlanának elárverezéséhez vezetett volna. Ezt elkerülendő, Öllé 10 ezer korona hitelt vett fel, amiből az adósságot kiegyenlítette, s amiért cserében a 10 holdat kapta meg. A földet - hogy a kölcsönt törleszteni tudja - haszonbérbe adta, maga pedig részesmunkákat vállalt. (Ezzel egyidejűleg, „elválva az apjától", immár külön konyhán voltak.) A kölcsön lejárta után (1918) a földet id. Öllé Gábor saját kezelésébe vette, ám a napi munkáktól fokozatosan visszavonult, és csupán az aratásban vett részt (erre rendszeresen aratót, és a csépléshez is munkást fogadott). Ifj. Öllé Gábor 1934-ben, 26 évesen nősült (neki különvagyona nem volt), ám ezután is - az előző generációhoz hasonlóan - a szülői házban maradt, és ellátásáért az apja gazdaságában dolgozott. Egy évvel később abban állapodtak meg (miután a fiú 28 Gyenizse 1977:7-75. 29 Tóth 1971:87-99. 349